Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)
Tabló - Oltárkiállítás Düsseldorfban (Földessy Edina)
területek bizonytalan politikai helyzete) nem tudnak olyan széles munkatársi hálózatot kialakítani, mint amilyet szeretnének, amilyet egy ilyen nagyszabású vállalkozás igényelne. Egy-egy területről hiába ismernek oltárokat, azok annyira törékenyek (például levéloltárok), hogy szállításuk megoldhatatlan, vagy annyira titkosak, illetve rövid életűek (a kultuszhoz hozzátartozik megsemmisítésük is), hogy megszerezhetetlenek, reprodukálhatatlanok. Az összegyűjtött dokumentumok alapján 182 oltárt választottak ki. Jean-Hubert Martin azonban 66-ban határozta meg a bemutatható alkotások számát. (A rendezők egyes oltárok a, b és ç verziójával ezt a határt kicsit kitágították.) A végleges válogatás szakmai és praktikus szempontok ötvözete alapján történt: az oltárok vizuális élményének foka, strukturális, földrajzi, kultuszbeli hovatartozása, beszerezhetősége, annak költség- és idővonzata szerint. Mint általában minden kiállítás esetében, Düsseldorfban is a legégetőbb szakmai probléma az idő kérdése volt: a rendezők szerint több tekintetben más kiállítás született volna, ha még hat hónap áll a rendelkezésükre. Ha szám szerint elemezzük a kiállítást, akkor a legtöbb oltár, a kiállítás anyagának csaknem fele (31 a 66 oltárból) Ázsiából származott a következő országokból: India, Sri Lanka, Tibet, Laosz, Thaiföld, Vietnam, Kína, Tajvan, Korea, Japán. Egyes országok, például Korea túlsúlya (6 oltárral) kétségkívül azzal is magyarázható, hogy Düsseldorfban tekintélyes számban élnek ezen ország képviselői, akik vallásukat gyakorolják, és a kiállítás megvalósításában is készséggel hajlandók voltak részt vállalni. Szám szerint a második legjobban reprezentált kontinens Amerika volt, melynek mindhárom nagyobb földrajzi egységéből összesen 14 oltárt láthatott a közönség: Kanada, Egyesült Államok, Mexikó, Kuba, Haiti, Dominikai Köztársaság, Venezuela, Brazília, Peru. A harmadik helyre Afrika került 12 oltárral, melyek származási helye Marokkó, Tunézia, Burkina Faso, Elefántcsontpart, Ghána, Togo, Benin, Réunion szigete, a kontinens csupán két területére (Magreb, Nyugat-Afrika) és egyetlen szigetére koncentrálva ily módon. Európai oltár összesen 6 volt, négy Németországból, egy-egy pedig Franciaországból és Törökországból. A föld déli féltekéjének kontinenséről, Ausztráliából egyetlenegy oltár sem jelent meg a kiállításon, a területet mindössze az óceániai Vanuatu szigetéről származó alkotás képviselte. A rendezők legnagyobb elégedetlensége a földrajzi-kultuszbeli eloszlással kapcsolatban az volt, hogy tulajdonképpen teljesen kimaradt a kisebb törzsi társadalmak oltárainak bemutatása (lásd Afrika és Óceánia). Az oltárokat három emeleten kontinensek szerinti csoportosításban mutatták be. Kivételt képeztek egyes monumentális oltárok, melyeknek helyét a térigényük és a térlehetőségek határozták meg. A látogatási útvonal a földszinten Ázsiával indul (24 oltár). A második emelet egyik szárnyában folytatódik a kontinens bemutatása jobbára nagyobb teret igénylő oltárokkal (Buddha-oltár, jurta-, csónakoltár) és amerikai, valamint az egyetlen óceániai oltárral (10 oltár). Az emelet másik szárnyában Afrika és Amerika kapott helyet, ez utóbbi afroamerikai oltárokkal (17), lehetővé téve a közvetlen ikonografikus összehasonlítást. A harmadik emeleti teremben Dél- és Közép-Amerika afrikai eredetű, keresztény szinkretikus és bennszülött oltárai láthatók, néhol keveredve az európai alkotásokkal (20 oltár). Az oltárok beszerzése az említett országokból többféle módon történt: I. Európai vagy helyi etnológusok a saját kutatási terepükről szállították az oltárhoz szükséges
