Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Tabló - Oltárkiállítás Düsseldorfban (Földessy Edina)

seldorfban tetszett az ötlet, hanem az alapítványi formában, állami és privát támogatással működő múzeum óriási költségvetést is bocsátott 7\ világ oltárai rendelkezésére, lehetővé téve így az eredeti tervben szereplő paramétereket: nagyszabású, kisugárzó, jelentős publicitást igénylő kiállítás. A német múzemban Jean Hubert Martin tulajdonképpen a M AAO-ban már bevezetett, de azzal ellentétes irányú nyitást - a nem nyugati művészet bemutatását a nyugati művészet fellegvárában - képviselt ezzel a kiállítással. A rendezői-szervezői-kivitelezői vezércsapat francia, német és svájci szakemberekből állt össze. Mi ragadta meg a tervezőket az oltártémában? Az ötlet szülőatyja, Philippe Peltier az oltárok konstrukciójának változatosságát emelte ki. Jean-Hubert Martin az alkotások kortárs mivoltában, a művészethez való kapcsolhatóságukban, installációs jellegükben, a szétaprózott tárgyegyüttesek újraegyesítésében, a tárgyak összjátékában látott érdekességet. Az igazgató szándéka szerint az Oltárkiállítás új lendületet adhat a vallási művészetről folyó vitának. Ha ugyanis régi, 18. század előtti alkotásról van szó, bárhonnan is származzon, a művészet kategóriájába sorolandó, és általában művészeti múzeumban található. Az ilyen tárgyak bemutatása többnyire szétaprózott formában történik: katolikus oltárképet a múzeumok festészeti szekcióiban, oltárterítőt a textilrészlegben, ostyatartót megint más szekcióban lehet megcsodálni. A régi alkotásokkal ellentétben a hasonló funkciót betöltő kortárs alkotásokat azonban bizonytalanság és bizalmatlanság kíséri (Charbonnier 200

1:20). Képlékeny megítélésüket fejezi ki, hogy a művészeti kategóriához képest alacsonyabb kategóriákba, a mesterségek, a folklór vagy a népművészetek és hagyományok területéhez rendelik azokat. Jean-Hubert Martin ezt a különböző megközelítést tartja érdemesnek felülvizsgálni. Számára az oltár egy olyan rendszerbe felállított tárgyegyüttes, amely csak akkor működőképes, ha ezt a rendszert tiszteletben tartják, és ha kodifikált, ismételt gesztuselemek kísérik: így jöhet létre a túlvilággal és az istenekkel való kommunikáció (Piquet 200

1:64). A kortárs művészetekkel való összehasonlításban a rítusdimenzió és a formális jegyek emelhetők ki. A nyugati művészek performance, action, happening formában előadott rítusai összeköthetők a távoli földrészek bizonyos kultúrelemeivel. Jean-Hubert Martin továbbá az oltárokban olyan mai művészeti alkotást lát, amelynél a technikai minőség kérdése lényegtelen. Ami valójában számít, az az, hogy a jelek, jelzések azonosíthatók legyenek, függetlenül attól, hogy például kézzel megmunkált vagy a mindennapi életből kölcsönzött jeltárgyakról van-e szó (Piquet 200

1:65). Milyen szempontok szerint választották ki a rendezők a bemutatásra kerülő oltáro- ^2 kat? Jean-Hubert Martin koncepciója szerint elsődlegesen kortárs alkotások kerülhettek ^ szóba, így régebbi múzeumi anyagból - ha egyáltalán tartalmaztak oltárokat - nem „ meríthettek a rendezők. Ezenkívül a világ minél szélesebb körű földrajzi és kultuszbeli jg „lefedése" volt a cél, valamint az összes létező oltárkonstrukció (egyszerű/összetett, j| horizontális/vertikális, rögzített/mobil, zárt/nyitott, függesztett stb.) bemutatása. A végeredmény: az lett kiállítva, amit sikerült összeszedni. Első lépésben kutatóintézeti és egyetemi etnológusi köröket kerestek fel személyesen és/vagy körlevelek formájában, hogy ötleteket gyűjtsenek a lehetséges kiállítási tárgyakra vonatkozóan, munkatársakat találjanak az oltárok beszerzéséhez, felépítéséhez, valamint szerzőket a katalógus szövegének megírásához. A szervezőknek már ekkor több nehézséggel kellett szembenézniük: kiderült, hogy különböző okokból (kutatók terepféltése, kutatási preferenciák, egyes 303