Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Tabló - „Elsewherelands." Orvar Löfgren: On Holiday. A History of Vacationing (Somlyódi Nóra)

„Elsewherelands" Orvar Löfgren: On Holiday. A History of Vacationing. Berkeley: University of California Press, I 999. 320 p. C3rvar Löfgren könyvében a „vakációzás" két archetípusa: Phileas Fogg világ körüli utazása és Robinson Crusoe magányos hajótörése játssza a központi szerepet. E két történet két eltérő világlátást tükröz, mely azonban korántsem kizárólag két kort - a felvilágosodást, illetve a romantikát - jellemzi. A két szemléletmód megjelenése óta mind a gyakorlatban, mind a turizmusról folyó tudományos beszédben a turizmus „értelmes" és „hasznos" formáiról folytatott polémia tárgyai voltak. Ugyanakkor a modern turizmus történetében, melyet a célállomásokról, útravalókról, útitársakról és kalandokról alkotott elképzelések állandó átalakulása szegélyez, az autenticitás kérdésének boncolgatása az egyetlen állandó. A felvilágosodás jól ismert utazásainak felidézése és a tengerparti nyaralás ezt követő két évszázadnyi történetének feldolgozása Löfgrennél több célt is szolgál; mindenekfelett azonban egy ez idáig megíratlan történetet göngyölít fel. Bár az európai tengerpartok felfedezése és megszelídítése Alain Corbin könyvének is tárgya (Corbin 1994), Löfgren könyvében nem a diskurzusok tükrében újra- és újradefiniálódó tengerpart a főszereplő, hanem a vakációját töltő turista szemszögéből tárul fel a tengerpartok világa. Ahogy Walter Benjamin az I 920-as évek berlini utcáin, úgy Orvar Löfgren a huszadik század legvégén az Északi-tenger bungalóinál, a Mediterráneum partjain, Hawaii szigetén és Kaliforniában archeológus módjára kutakodik a vízmosta part szétszórt és homokborította turistarelikviái között. Teszi mindezt azért, hogy olyan alapvető kérdések megválaszolásához férkőzzön közelebb, mint „Ki a turista?", „Miért utazunk?", „Mi az élmény?" és „Kié a tengerpart?". Löfgren időutazásai egy-egy új látvány, élmény vagy színtér felfedezésénél kezdődnek, s a szerző egészen intézményesülésükig, majd kiürülésükig követi nyomon történetüket. Bár a paradigmatikus turistaélmények közül nem egyet beemel könyvébe (Rousseau, Goethe, Byron), a tengerparton lerakódott kulturális üledékek „ásása" közben elsősorban mégiscsak a svéd turisták nyomait kutatja. A vakációzás történetének taglalása során Löfgrent mindvégig a vizuális érzékelés újításai (az okuláris technikák), az idő megtapasztalásának különböző formái, az autenticitás, illetve a privát-nyilvános fogalmainak változó hangsúlyai érdeklik. A könyv első fejezetében (Landscapes and Mindscapes) a szerző a Grand Tour utazóival, a pittoreszk táj divatjával, az Alpok csúcsai és a tengerpartok iránt ébredő érzékenységgel foglalkozik. Az új helyszíneken mindenekelőtt az új vizuális tapasztalatokra, a táj „bekeretezésének" újonnan kikísérletezett formáira összpontosít. A második fejezetben (Qetaways) a kísérletezés terepeiként jelennek meg az északi tengerpartok családi nyaralói, melyeket a helybeli/idegen, „helybelivé vált idegen'Vújonc szerepek közötti interakciók, a várositól eltérő nemi és generációs szerepek kipróbálásának és a testkultúra felfedezésének kon-