Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Tabló - Katharina Eisch - Marion Hamm, Hrsg.: Die Poesie des Feldes. Beiträge zur ethnographischen Kulturanalyse (Schleicher Vera)

Tabló SCHLEICHER VERA Eisch, Katharina - Hamm, Marion, Hrsg.: Die Poesie des Feldes. Beiträge zur ethnographischen Kulturanalyse. Tübingen: Tübinger Vereinigung für Volkskunde, 2001.337 p. I~\ tübingeni egyetem Ludwig-Uhland Intézetének kiadásában napvilágot látott sorozat 93. kötete a Tübingeni Néprajzi Egyesület felkérésére készült, Utz Jeggle 60. születésnapja alkalmából. Bár az ünnepeltnek a néprajz területén elért eredményei ennél jóval sokoldalúbbak, a kötet mottójául választott Jeggle-idézet világosan rámutat, hogy a szerzők ezúttal elsősorban annak a néprajztudomány megújítására tett kísérletnek állítanak emléket, amelynek eredményességét éppen a kötet 16 tanulmánya bizonyítja: „Az eljövendő évek feladata a néprajzi gondolkodás és látásmód szigorítása és élesebbé tétele, anélkül azonban, hogy akár specifikumát, akár sajátos problémafelvetéseit korlátoznánk. Ez azonban tömeges terepkutatások, és azok rendszeres és következetes módszertani reflexiója nélkül elképzelhetetlen." A kötet mottójául választott felhívás I 984-ben fogalmazódott meg, egy röviden és velősen Feldforschung címen számon tartott kis kötet lapjain, azzal az egyértelmű céllal, hogy a néprajz és általában a kultúrakutatás középpontjába hosszú idő után ismét a minőségi terepmunkát állítsa. Hogy e felhívás nem lett pusztába kiáltott szó, jelzik a kollégák, tanítványok, barátok részéről I 7 évvel később papírra vetett terepmunka-beszámolók, eredmények és töprengések. Ám a kötet ajánlása, miszerint nemcsak születésnapi ajándékként, hanem a „néprajztudomány örököseinek" is íródott, méghozzá „nyomatékos figyelmeztetésül", arra utal, hogy a német néprajztudomány megújulása még nem nevezhető teljesnek. Nem csupán összegzésről, számvetésről van tehát szó, hanem jövőbemutató programadásról is, amelynek irányát a kötet címéül választott talányos kifejezés próbálja kijelölni. A „terep" és a „költészet" fogalmainak összekapcsolása első pillantásra meghökkentő megoldásnak tűnhet, ám az Utz Jeggle által képviselt „nyitott néprajz"-programban (offene Ethnographie) mindkettő megtalálja létjogosultságát. A „vissza a terepre" jelszó ugyanis nem csupán az egyetemi szemináriumok és projektek bűvöletében ne- ^2 velkedett, elszigetelten teoretizáló diákok, majd néprajzkutatók terepre merészkedését ^ sürgeti, de a terepkutatások szemléletének, módszertanának felülvizsgálatát is. Az Utz # Jeggle által tanulva és tanítva kifejlesztett új típusú terepmunka-gyakorlat legfontosabb jg szemléleti eleme pedig nem más, mint hogy mind a kutatás folyamatában, mind az eredmények textualizálásában részt vevő összes személy szubjektivitásának helye, sőt fontos szerepe van a módszerek és következtetések formálásában. A szubjektív tényezők „használatának" előfeltétele, hogy minden megnyilvánulását szigorú reflexió kísérje, lehetővé téve a megfigyelésben és a fogalmazásban jelentkező érzelmek térnyerését, de ugyanakkor azok folyamatos elemzését és felülvizsgálatát is. Ennek sikeres megvalósítása esetén a terep megszűnik empirikus tényeket és adatokat felölelő „adatbázisként" működni, s a maga valóságos sokszínűségében és sokrétűségében válik feltárhatóvá - 287