Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

PETERDI VERA: Reflexiók egy történeti kiállítás kapcsán

Az utca A mai szolnoki utcáról belépő látogatót egy városképrészlet hivatott a jelen idősíkjából a múltba visszavezetni. A kiállítást rendezők érdeme, hogy ez jól sikerült. A nyílt tér mint enteriőrforma közismert, sajátos eleme a történeti kiállításoknak. Ezek az élővé tett utcarészletek, gyakorta hirdetőoszlopokkal, már szerves részei voltak a korábbi kiállításoknak is. A legalkalmasabb felületeket biztosították a papírdokumentáció elhelyezésére. Szolnok városcentruma hátteréül itt is egykori képeslapok kinagyított, színezett részletei szolgálnak. A térszerűség érzetét keltő falforduló öblében egy pár áll (férfi és nő alakja) 1 900 körüli öltözetben. A férfin frakk, a női figurán estélyi ruha, utcai kalappal. Sokat segített volna az értelmezésben, ha a látogató tudja, hogy a rendezők szándéka szerint itt egy színházból hazatérő hivatalnok-értelmiségi házaspár jelenítődik meg. A látogató felé eső sarokban egy berendezett trafikbódét helyeztek el a két háború közötti időszak árukínálatával. Itt érjük tetten az első időcsúsztatást a kiállításon, ugyanis a trafik polcain látható, egyébként nagyon szemléletes áru szinte kivétel nélkül az I 920-as és az I 930-as évekből származik. Ez azért nem szerencsés, mert az öltözetben is, a dohányáruk kínálatában is nagyon jelentős változások történtek a századforduló és a két világháború időszaka között. így nem szerencsés egy térben mintegy azonos korszakként történő bemutatásuk. Azonban éppen a vizsgált korszakon belül hangsúlyozandó a középosztály életformájának, életmódjának változó jellege, mobilitása a társadalmi hierarchia felső és alsó szintjei felé, ami tárgyakban is jól megnyilvánul. Ennek érzékeltetését szolgálhatták volna a szöveges magyarázatok. Ahogy korábban írtuk: aki nem ismeri jól a korszakot, mindent elhisz, s ezáltal hamis képet őriz meg; aki jól ismeri, csalódik. Az egész kiállításra jellemző a hangulati elemek mögé rejtett részletcsúsztatás. Ez legtöbbször indokolatlan, általában még kiküszöbölhető is lett volna.

4 A lakás A kiállítás enteriőréi a történeti (és néprajzi) kiállítások kívánalmainak megfelelően teljesen „felöltöztetett" egységekként jelennek meg, azaz a bútorokon túl a lakástextileket, a használati és egyéb felszerelési tárgyakat is mind tartalmazzák. Még a szekrényekbe és dobozokba is bepillantást nyerhetünk, minden a helyén van. Többször is igyekeztek valamilyen formában in sííu-állapotot teremteni. A hálószobában elöl hagyott ruhák, varródoboz, papucs, tisztálkodószerek, egy pohár víz, gyógyszerek, épp olvasott könyvek jelzik ezt, az ebédlőben a minden részletre kiterjedő terített asztal látványa, a megrakott tálaló, a szalonban a félbehagyott kézimunka, a felállított kotta, az íróasztalon a papírmunka kellékei, s a konyhában a sütés-főzés előkészületeit mutató edények és eszközök. Ezáltal az egész enteriőrsor jól közvetíti a funkcionáló lakás légkörét, képét. Amikor azonban az egységek egymáshoz viszonyított rendszerét, idősíkjait, rétegjellemzőit, tárgyállományát alaposabb vizsgálat alá vetjük, több olyan módszertani és gyakorlati hibára bukkanunk, amelyek nem védhetők ki egyszerűen tárgyhiányra vagy anyagiakra való hivatkozással. Ezeket vesszük sorra a továbbiakban. A kiállítás tárgya ebben az esetben a társadalmi rétegsajátosságot hordozó lakás. Az