Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

KARÁCSONY ZOLTÁN: Az inaktelki „figurás" néprajzi felfedezése

fedezte fel újra Inaktelkét. Végvári Rezső ebben az időben a Magyar Állami Népi Együttes koreográfusa volt, s a második világháború után ő járt először Inaktelkén, ahol egy lakodalom folyamán nyolc táncfolyamatot rögzített. I 963. december közepétől I 964. január elejéig Martin György és Borbély jolán a kalotaszegi Nádas mentén végzett táncfolklorisztikai gyűjtőmunkát. Útjuk során december 27-én és 28-án eljutottak lnaktelkére is. Az eddigi gyűjtések közül ez számít a legteljesebbnek. Az előadók vagy a korábbi gyöngyösbokrétás csoport tagjai, vagy az I 950-es évek tánccsoportjának résztvevői voltak. Kálmán Gyuri András egyik csoportban sem szerepelt, Kalló Ferenc viszont mindkettőben. Időközben több táncfolklorisztikai tanulmányba, könyvbe is helyet kaptak az inaktelki táncok. Domby Imre Kalotaszegi táncok című könyve (Domby é.n.) kizárólag a falu táncait írja le, és Martin György tánctípusokról és táncdialektusokról írt könyvének (Martin 1970-1 972:111. számú melléklet IV számú tánc) mellékletében közli Gergely Ferenc „Gyurka" egy táncrögtönzését.

22 Szintén Martin György Kalló Ferenc „Malmi" egy táncfolyamatán

23 keresztül mutatja be a legényes strukturális-morfologikus elemzési módszerét (Martin I 967, 1977a), s ez a tánc a Magyar nép táncmüvészete című könyvbe (PesovárLányi I 974:1 77, 12 I) is bekerült, melyből néptáncosok széles köre is megismerhette. Ezenkívül Molnár István ( I 947), Lányi Ágoston ( 1980) és Martin György ( 1980:432) több tanulmányában szerepelnek az inaktelki legényesek táncrészletei, motívumai. Az I 970-es évek közepétől meginduló magyarországi és erdélyi táncházmozgalom lnaktelkére is fölhívta a néptáncok iránt érdeklődő fiatalok figyelmét. Amatőr néprajzi gyűjtők, néptánccal foglalkozó koreográfusok, együttes vezetők jutottak el a faluba, akik nemcsak megfigyelték a helyi táncokat, hanem tevékenyen is részt vettek a mulatságokban. Inaktelke táncéletében ez kettős folyamatot indított el. Egyrészt az idősebb, gazdag motívumkészlettel rendelkező táncosok hírneve megnőtt, mivel őket hívták meg a filmfelvételekre, fesztiválokra, elsősorban tőlük tanultak a városi fiatalok. Másrészt helyi jó táncosok, illetve az egy-egy tánc alkalmával a táncosok közé beállt „idegenek" virtuozitása a fiatalabb, viszonylag csekélyebb motívumkészlettel rendelkező férfiakat elbizonytalanította. Úgy érezték, táncukra, tudásukra nincs szükség, s csak ritkán, kivételes alkalmakkor táncolták a figurást. A legfiatalabb - az I 960-as években született - generáció közül néhányan a városi táncházakban figyeltek fel szülőfalujuk táncaira. Először megtanulták az ott tanított, ötletszerűen összeállított legényes motívumokat, folyamatokat, majd csak ezután kérték meg szüleiket, rokonságukat és ismerőseiket, hogy mutassák meg figuráikat. Inaktelkéről két táncos „értelmiség" származik. Ifjabb Gergely István „Fogadós" jelenleg a marosvásárhelyi Maros táncegyüttes tagja és Gergely Csaba (Gergely János fia), aki ugyan nem hivatásos táncos, de oktatja, színpadra állítja faluja táncait. Ok táncaikban, tanításaik során már tudatosan kerülik az Inaktelkén nem használt motívumokat, a stílusban idegen elemeket. 1983. július 17-én Martin György, Farkas Zoltán, Zsuráfszki Zoltán és Karácsony Zoltán Inaktelkén egy lakodalom alkalmával készítettek filmfelvételeket.

24 Ez a film az utóbbi idők legteljesebb gyűjtésének számít. Eredeti funkcióban és megrendezett alkalom keretén belül előadott legényes táncokat tartalmaz. A templom előtt és a lakodalom mulatságában előadott táncokat is sikerült rögzíteni. Ezenkívül a gyűjtők Nagy Ferenc udva-