Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ORVAR LÖFGREN: Európai etnológia az „új gazdaság" hálójában

ben újjáélesztette és ráirányította a tudományos érdeklődést a látszólag triviális tevékenységekre és a közhelyekbe ágyazott gondolatokra. Emellett újból felkeltette az érdeklődést a hétköznapi élet tárgyiasulásai, a tárgyak dologiassága iránt. A mindennapok tanulmányozása ráadásul megfelelő stratégiaként is szolgált a kikövezett utak elkerüléséhez és a nagyobb témákhoz kerülő úton való közelítéshez. Az elmélet és a módszertan tekintetében a mai napig nem jutottunk túl a barkácsoláson, néhányan ezt úgy fogalmaznák meg, hogy túlságosan eklektikusán vegyítjük az elméleteket, a módszereket, a megfigyeléseket és a perspektívákat. Valójában mi hozzuk létre a saját elméleteinket, vagy csupán elorozzuk, kölcsön vesszük azokat másoktól, vagy igazából arról van szó, hogy nem látjuk tisztán a saját egyéni elméletalkotásunk mikéntjét? Talán ez a fajta rugalmasság az, melynek az európai etnológia alkalmazkodóképessége köszönhető, ugyanakkor vigyáznunk kellene, nehogy túl önteltekké váljunk. Az erények villámgyorsan fogyatékosságokká alakulhatnak át, a rugalmasság könnyen öncéllá válhat. Az általam felsorolt erények ezenkívül hamis biztonságérzetet kelthetnek, éppen ezért állandóan szükség van a megkérdőjelezésükre. Ennek egyik módja, ha egy új kutatási területen próbáljuk meg alkalmazni őket. Nagy elbeszélés? Az új gazdaság megköveteli, hogy folyamatosan ki- és belépjünk különböző hálózatokba, és hogy felhagyjunk a meglévő szervezeti logikánkkal, és hálózati társadalmat kezdjünk építeni... Ez az idézet a Közösségépítők nevű svéd projektből származik, mely fiatal vállalkozókat és fiatal politikusokat hoz össze. Ebben megjelenik valami, ami az „új gazdaság" néven szerepel, és ami követel, cselekszik és mozog. Olyan korszakban élünk, melyben ez a fogalom egyfajta nagy elbeszéléssé vált, melyhez olyan divatszavak tapadhatnak, mint a hálózati társadalom, a globalizáció, a posztindusztriális társadalom, a tapasztalati gazdaság, az álomtársadalom, a virtuális kapitalizmus vagy a tudástársadalom. Ami itt igazán fontos kérdés, az nem az, hogy az új gazdaság valóság-e vagy fikció, hogy egyenlő-e a menedzsment filozófiájával, nemzedékek közötti háborúval, valamilyen piaci trükkel, egy kis mágiával, szervezeti stratégiával vagy folyamatos forradalommal, hanem azon módok tisztázása, amelyek keretében a termelésnek és a fogyasztásnak ezt a világát létrehozzák és fejlesztik, megtapasztalják és átélik. Az új évezred kezdetének nagy elbeszélésévé válva az új gazdaság körüli fogalmak egy új társadalom olyan típusát is felvázolják új lakóival egyetemben, amely felé a feltételezések szerint haladunk. Ebben a világban a piac nyelvezete a társadalom és a politikai élet számos területét uralja. Az elbeszélő pillanatnyi helyzete szerint ez a történet újító társadalmi és gazdasági formáknak utópisztikus látomásaként ölthet alakot, vagy pedig a befogadás és a kizárás antiutópisztikus nézeteként, újfajta osztálytagolódással és hatalmi megoszlással. Egyes gazdaságkutatók amellett érvelnek, hogy jelenleg új típusú gazdasági logika kialakulásának vagyunk szemtanúi, azaz a szervezeti technológia új logikájának (főképp