Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

SZELJAK GYÖRGY: Alkoholfogyasztási minták egy mexikói nahua indián közösségben

nehéz bérmunkásokat (peón) fogadni, mivel ezeket a munkákat a falu minden lakosa közel hasonló időben végzi. A szabad munkaerőért folyó harc során előnyben voltak, akik kiterjedt rokonsági, komasági kapcsolatokkal bírtak, illetve akik úgymond „megadták a tiszteletet" a munkásaiknak, vagyis a munkabért az étel mellett pálinka felajánlásával egészítették ki. Mivel a munkabér növelésére a családok anyagi helyzete miatt nincs mód, bevált gyakorlat lett, hogy a munkaadók az egyre több pálinka felajánlásával igyekeznek munkaerőt szerezni. A munkaadónak (patron) a déli pihenőkor és a munka befejeztével a kukoricából készült ételek és a kávé mellett már alkohollal is meg kellett kínálni a munkásait. A faluban I 999-ben már általános szabály volt, hogy a gazdák minden munkásnak két topó, azaz megközelítőleg két deci pálinkát ajánlottak fel naponta. A munkaadó így amellett, hogy kiegyenlíti a 8-10 óra fáradságos, tűző napon végzett munka ellenértékét a munkadíjjal, pótolta a jelenlévők „energiavesztését" is, és biztosította azt az erőt, ami a munka elvégzéséhez szükséges. Erőn, energián elsősorban a „vér erejét" (chicaualistli) értik a nahuák. A kettős lélekképzet szerint a nahuák a betegségeket nem közvetlen szervi bajokra, hanem a vérben keringő és a testet betegség során elhagyó lélekrész, tonali meggyengülésére vezetik vissza, amelyet a normális testhőmérséklet megváltozása is jelez. A lélek erejét a rituális felajánlások mellett elsősorban a kukoricából készült bőséges és meleg ételekkel (tortillalepény, tamat) lehet biztosítani, mivel a kukorica magában hordozza a növényt a nahuáknak adó kultúrhős, Chicomexochitl lelkét (Szeljak 1999:1 35I 37). A pálinka mértékletes fogyasztását - mely a testbe jutva hőérzetet kelt, és csökkenti a napi munka utáni fáradtságot - szintén egyfajta „lélekerősítőként" értelmezik, amely hozzájárul a fáradt test regenerálódásához. Ebben a kontextusban sört nemcsak azért nem ajánlanak fel, mert drága, hanem kisebb alkoholtartalma miatt kevesebb erőt, energiát (chikaua) biztosít. Deviancia, együttműködés, társadalmi kategóriák Az alkoholfogyasztással kapcsolatos társadalmi kategorizálások nemenként változnak. A nők esetében az alkoholfogyasztás - akár nyilvánosan, akár rejtett módon történik a deviancia, a „piszkosság" és antiszociális viselkedés jele. Kivételt csupán a nők gyász és temetés alkalmából történő, a női vallási specialisták rítus alatti fogyasztása, illetve a bérmunka esetén, a fáradtság legyőzése érdekében elfogadott kevés pálinka jelent. A férfiak esetében a pálinkafogyasztással kapcsolatos deviancia egy megváltozott kontextusban értelmeződik. Minden esetben antiszociálisnak minősül, ha valaki magányosan fogyaszt pálinkát. A közösségi fogyasztás ezzel szemben a társadalmi szolidaritás nyilvános és elvárt gesztusának minősül. A falubeliek a közösségi normák betartása alapján három csoportra osztják a férfiakat, melyek csak részben felelnek meg a tagok vagyoni helyzetének. I. Akik nem isznak, és nem ajánlanak fel alkoholt. Ide a felnőtt és egészséges férfiak közül elsősorban annak a hat családnak a férfi tagjai tartoznak, akik az utóbbi évtizedben a területre érkező észak-amerikai protestáns prédikátor hatására megtértek. Ők a tradicionális vallási képzeteken alapuló és pálinka felajánlással járó rítusokat bálványimádásnak, a pálinkát pedig az ördög italának tekintik, aki így szerzi meg magának a tudatlanságban élők lelkét. Esetükben fontos szerepet kap az egyéni anyagi gyarapodás és