Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

SZELJAK GYÖRGY: Alkoholfogyasztási minták egy mexikói nahua indián közösségben

börtönbüntetés során a vádlott fizikailag és szimbolikusan is elkülönül a közösségtől (nem vehet részt annak életében, gyakran a családja sem visz neki ételt, mivel a börtön a falu főtere mellett található, ezért közszemlére van téve). A pálinka felajánlása és a közösség tagjai által történő elfogadása - azaz a tisztelet kölcsönös gyakorlása - egyben a visszafogadás gesztusa is. A pénzgazdálkodással az utóbbi évtizedben szembesülő nahua családok számára a pénz olyan eszköz, amely - Bourdieu szavaival - „ránézésre már nem árulja el lehetséges használatát" és „közvetlenül már semmilyen élvezet nem származik belőle". „A papírpénzzel már nem dolgokat, hanem jelek jeleit tartjuk a kezünkben [...] amely bárhol, bárki által bármilyen cselekvésre felhasználható" - írja a francia szociológus (Bourdieu 1990:52). Pachiquitlában a pénz és a tisztelet megadása azonban közvetlenül már nem kapcsolható össze, és képtelen dolognak tűnne, ha egy bűnös a pálinkára fordítandó pénzt "fillérenként" szétosztaná az egybegyűlteknek, hogy költsék azt el saját belátásuk szerint. Egy ilyen gesztus éppen nem a konfliktusok szimbolikus feloldását segítené elő. A pénzt nem lehet közösen „elfogyasztani", Pachiquitlában pénzt csak tanúk jelenlétében kölcsönadnak, de sosem ajándékoznak. Ugyanezt az önmagában talán paradoxnak tűnő logikát figyelhetjük meg a falubelieknek abban a magyarázatában, mely szerint a pénzbírság arra utalna, hogy a közösség a vádlott családjától közvetlenül a gyógyszer, a ruházat vagy a földművelési eszközök megvásárlásához létfontosságú pénzt veszi el. A leírtakból következően a tisztségviselők szinte naponta fogyasztanak több-kevesebb pálinkát. Viszonyítási alapként I 999 márciusában az 1240 fős falu mintegy 240250 - a 60. életévét még be nem töltött és folyamatosan a faluban tartózkodó - tisztségre kötelezhető felnőtt férfija közül 45-en töltöttek be különböző feladatokat a cargorendszer hierarchiájában. így átlagban 5 évente újabb és újabb tisztségeket kell vállalniuk a felnőtt férfiaknak.

3 Mindennapi munka, energia és versenyhelyzet Az I 990-es évek elejére az utóbbi két évtizedben bekövetkezett demográfiai robbanás következtében földhiány lépett fel. A falu tulajdonába került összes földet művelés alá vonták, a felnövő fiúk apai örökségként kapott töredékparcelláját a falu a saját tulajdonában lévő ejidoföldből már nem tudta kiegészíteni. A földhiány okozta feszültségek egyrészt növelték a városokba történő elvándorlás mértékét. Másrészt az egyéb bérmunka4- lehetőség híján a faluban maradt, töredékparcellákon dolgozó fiatalok pénzkeresetének <± egyetlen módja lett, hogy megmaradt szabadidejükben egy nagyobb földterülettel renjgír delkező falubelijük földjén dolgozzanak. Mivel ezeknek a több szabadidővel rendelkező ig fiataloknak már nincs szükségük arra, hogy munkájukért munkával fizessenek, a pénzre gazdálkodás pedig egyre inkább elterjedt, ezért az addig főként kalákában vagy terményért végzett munkával szemben az I 990-es években egyre hangsúlyosabbá vált a bérmunka. Ugyanakkor azokban a családokban, ahonnan a fiatal fiúk a városba költöztek, a család saját keretein belül már nem tudja megoldani a munkaerő biztosítását. Nagyobb létszámú munkaerőre különösen az irtásos égetéses módszerrel művelt területek megtisztításakor, a kukorica, bab és csilipaprika vetésekor, a növények gazolásakor és betaka24 rításakor, illetve a cukornád vágásakor és a cukor elkészítésekor van szükség. Ilyenkor