Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Tabló - Csáji László Koppány: Dzsánkri. Utazás Belső-Magaria bronzkorába (Lajtai László)

barlangász, finomműszerész. Kettőjük közül az előbbi az út utolsó szakaszát nem tudta megtenni, utóbbinak az expedíció első harmadánál kellett betegség miatt visszafordulnia. Az expedíció magyar tagjainak életkora a fényképek alapján 25 és 30 év között lehetett. Ezután megismerjük az expedíció nepáli tagjait. Innentől kezdve a mű tagolása meglehetősen zavaros, szakadozott. A könyvben az egyes fejezetek egyébiránt a következő sorrendben következnek egymás után: I. előszó, 2. az expedíció tagjai, 3. a terep felé igyekvés buszútjának utolsó szakasza és a gyalogút első szakasza, 4- földrajzi leírás, 5. a terepre indulás előtti fővárosi (kathmandubeli) élmények, 6. Nepál története, 7. Nepál etnológiai leírása, 8. a terepen tartózkodás középső szakaszából egy epizód, amikor a gerillákkal találkoztak, 9. a terep néhány temetkezési és vallási szokása, 10. a fő magár segítőjük élete és egy epizód, amikor segített nekik az út során, valamint egy legenda (e fejezet címe egyébként: A magár népköltészetről és a "szerzőkről"), I I. néhány helyi eredetmítosz, 12. étkezési szokások, 13. a hegycsúcs megmászása körüli események, 14- három oldal függelék a bejárt falvak egyes táblázatba szedett jellegzetességeivel, I 5. egy oldal bibliográfia. Az egyes fejezetek közé illesztve találhatók meg a hosszú szabadversszakaszok és, mint említettem, rengeteg információ a szabadversekhez fűzött lábjegyzetekben lelhető fel. A bevezető után, de a könyv teljes elolvasása után sem kapunk választ például a következő kérdésekre: Hogyan jött létre az utazás? Milyen tudományos tevékenységbe illeszthető bele az expedíció? Milyen volt a felkészülési fázis? Pontosan mikor zajlott le az út? Mi volt a teljes, pontos útvonal? Utalásokból kikövetkeztethető, hogy az expedíció tagjai 1997. július elején érkezhettek meg Nepálba, és július közepén indulhattak el a terepre, a kham-magarok lakta területre. Augusztus I 6-án történt a zászló kitűzése, és az expedíció feltehetőleg augusztus végén ért véget. A terepen tartózkodás folyamatos mozgás (gyaloglás) volt. A szakmai standardok szerint a rendelkezésre álló idő még komoly felkészülés mellett is kevés elmélyült tudományos következtetések levonására. Úgy tűnik, az út a magyarországi nyári szünidő alatt történt. A kathmandui élmények leírása kapcsán újabb kutatásetikai probléma bukkan fel (42. p.). Úgy tűnik, hogy az expedíció tagjai a nepáli politikában országunk hivatalos képviselőjeként tűntek fel, mind a fővárosi, mind a helyi politikai színtéren, pedig erre nem hatal^2 mázta fel őket senki. A fényképek tanúsága szerint egyikük magyar katonai egyenruhája ban járt-kelt a terepen. Kényelmi szempontok szerint vagy egyéni ízlés szerint termé« szetesen szíve joga mindenkinek, hogy olyan ruhát hordjon, amilyet akar, de így együtt, egy komplett katonai ruházat ezen a terepen amellett, hogy jogosulatlan, a helybeli laI kosság számára bizony megtévesztő. A történeti leírás viszonylag jó és tömör (44- p.)- A Magyarországon is elterjedt Tibetkultusszal szemben a "lámaista" Tibetet kritikusan ismerteti a szerző. A nepáli kommunistákkal kapcsolatban azonban eltűnik a távolságtartás. Itt megemlítem, hogy a kommunizmus Nepálban meglehetősen mást jelent, mint jelentett Magyarországon. Nepálban a szabad választásokon a Nepáli Kommunista Párt a szavazatok nagyjából egyharmadát szokta megszerezni. Az I 990-es évek során időnként ők vezették a kormányt (egy hin118 du királyságban!). Egyes nyugati szakértők szerint a kommunista kormány (a szerző