Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Tabló - Gábor Kálmán: A középosztály szigete (Havasréti József)

azok, akik valamilyen szempontból ezekhez képest előnyben vannak: középosztálybeliek, vagy már rendelkeznek médiabeli elismertséggel, ezért nem okoz gondot számukra a szóban forgó szubkultúra stiláris elsajátításához (szélsőséges esetben kisajátításához) szükséges eszközök (lemezek, ruhák, információk, adott esetben médiatámogatás) megszerzése. Végül Gábor Kálmán megközelítésmódja önmagában, a benne érvényesített szemléleten keresztül is homogenizál. Ahhoz ugyanis, hogy valaki az ifjúsági szcéna kompetens képviselője lehessen, szükséges egy bizonyos anyagi háttér és egy sajátos, kevésbé szociálisan, mint inkább kulturálisan motivált érdeklődés. Akik komolyan foglalkoznak ezzel, van rá idejük, pénzük, illetve van hozzá affinitásuk, azok inkább diákok, jövendő vagy pályakezdő értelmiségiek. Műfajban, stílusban lehet különbség, de a társadalmi háttér majdnem azonos. Ezért ha van olyan fesztivál, amely minden stílust és műfajt képvisel - és a Sziget éppen ilyen -, akkor mindenki oda igyekszik, viszont a saját műfajukat, stílusokat képviselők összessége, éppen mivel azonos gazdasági-társadalmi státussal rendelkezik, egy gazdaságilag erős, felfelé törekvő, iskolázott tömeg összképét adja. Ami lehet igaz, de nem jellemző - ez a fesztivál szempontjából egyrészt esetleges, másrészt triviálisnak tekinthető. III. Más szempontból viszont szükségszerűnek látszik az, hogy Gábor Kálmán vizsgálódásai a Szigetnek csupán egyetlen aspektusára - jelen esetben a közönség összetételére korlátozódjanak. A rendezvény nagyságának és összetettségének köszönhetően ugyanis a fesztivál annyiféle jelentéssel ruházható fel, hogy ha ezeket egymáshoz viszonyítjuk, akkor szükségszerűen semlegesítik egymást, és a Sziget ennek következtében - kicsit sarkítottan fogalmazva - intellektuálisan, szimbolikusan „üresnek" bizonyul. Bármilyen perspektívából kíséreljük meg értelmezni a Szigetet, mindig akadnak az adott perspektívával összeegyeztethetetlen elemek, mégpedig több annál, hogy jelentéktelen kivételnek tekinthessük őket. Olyan tényezők terelik egy helyre ezeket a programokat és fogyasztóikat, amelyek az ifjúsági kultúra számára meghatározó szcénák, stílusok, műfajok, rétegkultúrák eltérései szempontjából érdektelenek: a kulturális kínálat teljességének igénye, a körültekintően kiválasztott hely és időpont, a jegyárak és az ennek fejében megtekinthető sztárok kedvező aránya, és hasonlók. Ez a fesztivál túl nagy és túl heterogén ahhoz, hogy mint egészről lehessen róla beszélni, hogy annak teljességében felfedezhető legyen valamilyen kulturális vagy ideológiai karakter. Egy a nagy európai popzenei fesztiválok közül, érdemi kínálata leszámítva a néhány száz embert vonzó elit kulturális programokat - azokkal azonos. Saját ideológiája felszínes és tautologikus: a kulturális sokszínűség, a tolerancia, a közösségi lét eszményítésén alapszik, és nem is lehet másmilyen. A részvétel azonban parciális és szelektív: a látogatók, noha egy időben és egy helyen vannak, feltehetően nem teljesen ugyanazon a Szigeten vesznek részt, nem ugyanazt élik meg, nem ugyanazt látják. A Szigetet mint egészet legfeljebb még az olyan átideologizált, elfojtott félelmektől, morális pániktól motivált vagy a róla való beszédet direkt politikai okokból kisajátító megközelítések írják le, amelyek az egészben fertőző gócot, szennyfoltot látnak.