Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)
Tabló - Gábor Kálmán: A középosztály szigete (Havasréti József)
A fesztiválról való beszéd ezért szinte szükségszerűen vagy (a) metanyelvi lesz, mint ez itt - tehát a Szigetről folytatott diskurzus milyenségét vagy annak feltételeit vizsgálja, vagy (b) ideologikus: a Sziget mint a multikulturalitás, a tolerancia szigete, illetve a Sziget mint morális fertő, drogparadicsom és a kultúrszemét birodalma, vagy (c) parciálisszelektív: a Sziget mint - ahogyan egy korábbi elemzésemben (Havasréti 2000) megjelenik - turisztikai jelenség, vagy - Gábor Kálmán szemében - a középosztály szigete. Ez utóbbi azért parciális megközelítés, mert a Szigetről mint egészről először leválasztja a legkönnyebben felmérhető aspektust, a közönséget, majd annak is csak - ha nem is kizárólag-viszonylag könnyen feltérképezhető, megragadható mutatóit vizsgálja. IV A középosztály szigete kötethez mint a tudományos könyvkiadás termékéhez, illetve a könyv műfaji és stiláris problémáihoz is szeretnék néhány megjegyzést fűzni. A könyv a következő részekből áll: az előszó után olvasható Gábor Kálmán tanulmánya, amely a könyv érdemi része, a mellékletben pedig az I 999-ben végzett kutatás technikai részleteinek leírását, a kérdőívek kérdéseit, a kérdőívek értékelését, a Sziget sajtóvisszhangjának bibliográfiáját és egy angol nyelvű összefoglalót találja az olvasó. A függelékben helyezték el Clarke és Jefferson már említett tanulmányát, illetve egy összeállítást a Sziget fotódokumentációjából. Ez a szerkezeti tagolódás kicsit aránytalan: a hatvannyolc oldalas tanulmánynak csak egy része szól a Szigetről, ellenben részletesen ismerteti a kutatás koncepcionális kiindulópontjául szolgáló nyugat-európai változásokat, melyekre talán elég lett volna utalni, különösen akkor, ha a húszoldalnyi terjedelmű Jefferson-Clarke-tanulmány is foglalkozik ezekkel. A Gábor Kálmán által írott szöveg terjengős és önismétlő, ráadásul ezek a hibák felnagyítódnak annak köszönhetően, hogy valójában nem könyvről, hanem csupán tanulmányterjedelemről van szó. A szinte soronként előforduló gépelési hibák, sajtóhibák, a grammatikai megformáltságot nélkülöző mondatok, a hibás központozás egyre növekvő ingerültséget szülnek olvasás közben, és ez nagyon megnehezíti a szövegbe foglalt állításokra és információkra történő odafigyelést. Az olvasónak az a benyomása is támadhat, hogy horderejéhez képest kicsit sokszor ismétlődik a Sziget a (jövendő) középosztályé tézis. Utalhatunk itt a könyv címére, a tanulmány szövegében való állandó, motívumszerű ismétlődésekre, illetve az olyan, a könyvszövegen kívülre mutató hivatkozásokra, mint Gábor Kálmán és Vízer Balázs I 998-as cikkének többszöri idézése - mely tanulmány először foglalkozott e kérdéssel (Gábor-Vízer 1998) -, egészen az olyan távolabbi, de nyilvánvaló hatásokra, mint Gábor Kálmán megállapításainak a Sziget önképébe, illetve a média Sziget-képébe történő beépülése. Az eredetileg szaktudományos környezetben megfogalmazódott koncepció tartalmilag kilúgozott, egy generáció vagy társadalmi csoport nárcizmusát körülhízelgő sajtószlogenné alakult át - és ez elég lehangoló. A könyv e szempontból amúgy is furcsa sorsban részesült: noha az általa érzékelt középosztályosodási folyamat üdvözlendő, az 1998 óta bekövetkezett politikai változások eredményeként a „középosztály" fogalma körül ideológiai alapon megkonstruált privilégiumok, mítoszok és illúziók olyan problematikus szövedéke jött létre, amely felől nézve a „középosztály szigete" elnevezés nem okvetlenül szerencsés.
