Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Tabló - Gábor Kálmán: A középosztály szigete (Havasréti József)

közötti homológiával kapcsolatos megjegyzések is érdekesek lehetnek a jelenkori magyar társadalom kutatója számára, de a Sziget e változásoknak csupán „kijelzője" vagy tünete. A kutatási eredmények akkor lehettek volna gyümölcsözőbbek, ha bizonyos tendenciákat éppen a Sziget vizsgálatán keresztül ismer fel, vagy bizonyos elképzeléseket árnyal vagy módosít - de a könyv egyetlen ilyenről sem számol be, egyetlen ilyen példát sem ismertet. II. Üdvözlendő Gábor Kálmán törekvése, hogy a Szigetet egy meghatározott társadalomtudományi beszédmód segítségével közelítse meg. Ugyanakkor a szerző a fesztivál közönség-összetételénekvizsgálatával hagyományos és jól kitaposott csapáson indult el, a kötetben pedig a kritikai kultúrakutatás, pontosabban a birminghami iskola stílusérzékenysége, elemzési finomságai egyszerű helyzetjelentéssé alakulnak át. Az ifjúsági kultúrára irányuló komplex kérdésfeltevések - amelyek Clarke, Jefferson, Hebdige és Willis munkáiban magától értetődően integrálják a probléma gazdasági és társadalmi, illetve szimbolikus-stiláris összetevőit, Gábor Kálmán könyvében egyértelműen a fiatalok társadalmi helyzetére vonatkozó kérdésekre szűkülnek. Ezt tükrözik a kérdőívek is, melyeknek kérdései zömmel a státusra (mivel foglalkozik, hol tanul, hol dolgozik), az anyagi viszonyokra (miből vett jegyet, mennyit költ, milyen híradástechnikai-eszközökkel rendelkezik), a motivációra (miért jött a Szigetre), illetve néhány, a konformitással és a toleranciával kapcsolatos véleményre szorítkoznak. (A kérdéseket lásd 80-89. p.) Pedig a kutatás koncepcionális háttere lehetővé tette volna, hogy a Szigeten megjelenő ifjúsági kultúra elmélyültebb és alaposabb vizsgálatára kerüljön sor. Ennek ellenére Gábor Kálmánék megálltak azon a ponton, hogy regisztrálják: a Sziget közönsége elsősorban a rendszerváltás utáni gazdasági fellendülés haszonélvezőiből, illetve ezek gyermekeiből verbuválódik, illetve azt, hogy életútjuk olyan szakaszán állnak, amely a középosztályi életvitelre predesztinálja őket. A könyvben tárgyalt fordulat (vagy inkább folyamat) azonban nemcsak gazdasági és társadalmi szempontból jelentős, hanem a kultúra szempontjából is. Gábor Kálmántól szemmel láthatóan távol áll az ifjúsági kultúra stílusainak, műfajainak vizsgálata, illetve az ezeken keresztül megragadható kreativitás, „elemi esztétika" elemzése - tehát azok a kérdések, amelyeknek tudományos vizsgálata Magyarországon, különösen a hazai ifjúsági kultúrát illetően, még várat magára. A középosztály szigete sem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, noha a kutatás ehhez jó alkalmat kínált volna, így a szerzőnek az e kérdésekkel kapcsolatos észrevételei nehany suta megjegyzésre korlátozódnak: „Különböző formában, de évről évre jelen vannak a techno fontosabb irányzatai, az állandó Tilos az A [sic!] mellett a mindig mások által üzemeltetett - a messziről is hallható erős basszus hangzás miatt többnyire problematikus - dance sátor is." (I 8. p.) „A megkérdezettek átlagosan jólszituált külsővel rendelkeztek egy kivételtől eltekintve: egy fiúnak volt az egyik szemöldökében karika, és az általa kedvelt zenei stílushoz közelálló ruhát hordott (hardcore)." (60. p.) Az ilyen vizsgálatok, elemzések hiányának felemlítése nem kifejezetten a recenzens más irányú érdeklődéséből ered, szükség lett volna ezekre a könyvben említett hipotézi-