Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ORVAR LÖFGREN: Európai etnológia az „új gazdaság" hálójában

A történeti szemléletmód rámutathat azokra a különbségekre, melyekben az új gazdaság „álomtársadalma" a korábbi álomvilágoktól eltér. Mi történik, ha megpróbáljuk a fantáziát és a képzelet egyéb termékeit intézményesíteni, szabványosítani vagy árucikké alakítani? Talán érthető, hogy ezen a ponton miért vonzódom annyira az üzemvezetéssel kapcsolatos irodalomból oly jól ismert fantáziafejlesztő kézikönyvekhez, ugyanis ezek a következő, lépésről lépésre működő elven alapulnak: az álom kreatív energia; hogyan alakítsuk át tehát ezt az energiát, hogyan kamatoztassuk a szervezeti munkában, és miképpen álljunk neki a kreativitás átültetésének a mindennapi gyakorlatba a „dreamovation" vagy egyéb technikák alkalmazásával? Itt rajzolódik ki világosan az a paradoxon, hogy egyszerre igyekszünk a fantázia lehetőségeit megzabolázni, és megőrizni mágikus auráját féktelen, vad energiaként. A rivaldafény-gazdaság Ahol az üzleti élet forró, és az élet friss... (Hirdetés Öresund térségéből 2000-ben) Hogyan válhatunk azonban az új gazdaság érdekes szereplőivé? Ebben az elvárásgazdaságban a rangsorolás nagyon lényeges szerepet játszik: fontos, hogy jól mutassunk, hogy rivaldafényben mozogjunk, és nem feltétlenül azért, hogy a vásárlókat vagy a klienseket magunkhoz csábítsuk a kezdeti szakaszban, hanem inkább a befektetők figyelmének magunkra irányítása és a konkurensekre tett hatás kedvéért. A rivaldafény-gazdaságban a hely lényeges, mivel álladó rangsorolás zajlik az új gazdaság globális térképén a „forró pontok" tekintetében. A „frissesség" kulturális és társadalmi konstrukciója ily módon tehát az elemzés izgalmas témájává válik. Mit jelenthet egy régió, egy város, egy gazdasági társaság, egy vezető vagy egy újítás esetében az, hogy friss? Ez teszi a hírek és a hírnév gazdaságát döntővé. Hogyan juthatunk fel a számos rangsor legtetejére (melyeket tovább rangsorolnak egymás között is)? Stockholm jelenlegi sikere jó példa erre a megfoghatatlan folyamatra, hogyan szerezzünk hírnevet mint egy „forró hely", mint egy élettel teli társadalmi és gazdasági színhely, egy sebesen növekvő „tökéletes központ". A ranglistán elfoglalt helyünktől függ majd, hogy a helyi vagy nemzetközi kapitalista vállalkozók hajlandók lesznek-e beszállni a megfelelő projektünkbe. Az új gazdaság forró pontjai általában a városok közül kerültek ki, noha az új gazdaság egyik reménységét éppen abban látták sokan, hogy képes bárhol gyökeret verni kint vidéken, új esélyt adva a peremterületeknek. Az a tény, hogy mégis a város került a középpontba, nem csak azzal függ össze, hogy a rivaldafény-gazdaságnak kozmopolita közönségre van szüksége, és hogy a munkajáték annyira központi szerephez jut hiszen a szórakozást kedvelő és fiatalos üzleti kultúra igényli a szórakozásvárost -, hanem azzal is, hogy az új gazdaság nagyfokú szakosodást eredményezett, és így mindezen szakemberek szükségleteit kielégítő, megfelelő méretű helyszínekre van szükség. A paradoxon tehát az, hogy a mobil technológia további városiasodáshoz vezetett. Mivel az egyes vagyonok nehezen becsülhetők fel, és a szereplés, valamint a siker értékeléséhez hiányoznak a pontos mértékek, e rangsoroló folyamatnak óhatatlanul része egy sor „puha" (azaz inkább kulturális) szempont, mint például a megérzések, hí-