Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ORVAR LÖFGREN: Európai etnológia az „új gazdaság" hálójában

resztelések, képzetek, az a fajta gazdasági társaság, amilyen nekünk is van, egy izgalmas jövő megidézése stb. Milyen típusú bizottsági tagokat és vállalatvezetőket kedvelünk? Mennyire helyi a hírnevünk, könnyen megérthetik vagy megfejthetik kívülállók? Itt tehát újból az esztétikum, a szexepil és egyéb előadásbeli tulajdonságok a hangsúlyosak. Ez nem feltétlenül olyan vonás, mely az „új gazdaságot" a későbbiekben is jellemezni fogja, hiszen miközben korosabb és megállapodottabb lesz, újabb kritériumok alapján fogjuk majd vonzónak vagy kevésbé vonzónak találni, és hogy „jól néz ki", nem lesz többé elégséges. Ám minden olyan szakaszban, mikor a változások gyorsan zajlanak le, az „imázs" kevésbé megfogható tulajdonságai fontos szerepet fognak játszani a jövőben is. Kerülőutak az új gazdasághoz? Igyekeztem megmutatni, hogy számos kihívást tartogat számunkra ez az új kulturális és gazdasági világ, ha megpróbáljuk elemezni. Sok szempontból igényel olyan jellegű etnológiát, amely- ha nem is divatos - mégis a jelenség alapos és kritikai áttekintésére képes. Az „új gazdaság" életét feltáró esettanulmányok egyfajta visszatérést sürgetnek számos klasszikus etnológiai és folklorisztikai témához. Szükségünk van korábbi (gyakran már félig elfeledett) tapasztalataink felidézésére, melyek a hagyományos „álomvilágokkal" és a fantázia megnyilvánulásának más műfajaival kapcsolatosak. A hétköznapi és az üzleti élet felgyorsult tempója az új gazdaságban paradox módon bizonyos premodern körülmények visszatértével jár együtt. A gyors döntések szükségessége néha a szóbeszédre és megérzésekre hagyatkozással jár együtt, a rivaldafény-gazdaság pedig megköveteli a divat, az előadás és az esztétizálás felhasználását. A döntéshozások és a jövőfürkészés összetettsége továbbá megkönnyítette a varázsigék és a igézés újbóli felbukkanását a Malinowski által hagyományosan használt értelemben, mely szerint a mágia szerepe az, hogy „az ember által még nem teljesen uralt, ám roppant fontos tevékenységek esetében áthidalja a réseket és a hiányosságokat" (idézi Woolgar I 988:28). Veszélyes dolog lebecsülni a varázsigék és az álmok erejét a gazdaságban. Ezek közül a modern igézetek és fantáziák közül nem kevés különlegesen eredményesnek bizonyul (lásd Berg-Linde-Laursen-Löfgren, eds. 2000). Az új gazdaság hitszónokainak bírálói gyakran hivatkoznak arra, hogy túl gyakran használják a „feltűnést" és a „rácsodálkozást", mintha a forró levegő volna a gazdaság elsődleges mozgatórugója. Ha túl sok a virtualitás, akkor igazából egy üres gazdasággal, egy buborékkal van dolgunk, hangzartak a szokásos érvek. Egy ilyen típusú fantáziálás önmagában érdekes lehet. Bizonyos esetekben igen termelékennyé válhat az üresség előállításában. Az anyagiatlanságnak és az anyagszerűségnek ez a csatája több mindent tartalmaz az olyan klasszikus diskurzusokból, melyek a „valósat" állítják szembe az „állal" vagy „irreálissal" - a valós pénzt, valódi munkát egy valódi gazdaságban mindez megér egy elemzést. Ám nem tekinthetünk el attól sem, hogy ne beszéljünk az új analitikai kerettel és kutatási módszerekkel kapcsolatos kísérletezés szükségességéről. Minden új téma gyor-