Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)
ZEMPLÉNI ANDRÁS: Hallgatni tudni. A titokról és az etnológus mások életébe való betolakodásáról
exogámia törvényét a lehető legkisebb engedmény árán tartja be. 30 Mint ismeretes, a patrilineáris társadalmaktól eltérően, ahol egyetlen házaspár elegendő egy falu megalapításához, egy matrilineáris ágazat és falu megalapításához legalább három személyre van szükség: egy ellenkező nemű testvérpárra és egy idegen nemzőtársra, aki a testvérpár nőtagját, az első női ágazat ősét, megtermékenyíti. Ez a szerkezeti hármas szépen megtalálható Umár történetében. A harmadik- a nemzőtárs - szerepét éppen az a férfi töltötte be, aki Umárt felkarolta és megmentette: Padégué, aki valójában Tyemongo, vagyis Néló „méregitató" anyaági leánytestvérének látogató férje. Ez magyarázza Padégué élénk reagálását a jós szavára, amikor az „megtalálta" a nőt, aki „vizet adott" Umárnak: az ő saját gyermekeinek anyjáról volt ugyanis szó. 31 Elképzelhető milyen rendkívül kényelmetlen helyzetben érezte magát. De legalábbis számunkra, a lényeg nem itt van. Az eredettitok hátterében megjelenő és a férfi-nő testvérpárhoz harmadikként kapcsolódó nemzőapa személye pontosan rávilágít arra, hogy a titok fő referenciája e társadalom eredettörténete. Ez az eredettörténet ilyen módon eleveníti fel egy fiatalember betegségének egészében véve jelentéktelennek tűnő esete kapcsán. Az etnológus mások életébe való betolakodásáról Nafara gyámapám, Nambélé nemcsak a családja szolgaeredetéről tudott és elhallgatott titkot vitte magával a sírba, hanem annak a titkát is, hogy miért vagyok én jelen az ő urainak szent erdejében, ahol társadalma beavatási titkainak zömét megismertem. Annyit mondhatok, hogy döntése, miszerint engem a Wabába „helyezett be", egyszerre volt bámulatos húzás az én törvénysértőnek minősülő beillesztésemre a közismerten idegengyűlölő társadalmába, és furfangos módszer arra, hogy száműzzön a közösségének alapítói után maradt társadalmi űrbe, amelynek kitöltésére, jogait követelve, Umár a későbbiekben viszályt szítva jelentkezett. A beavatáskor kapott nevem bizonyítja még azt, hogy Nambélé döntésének társadalmi háttere korántsem esett kívül beavatóim tudott és elhallgatott ismeretén. Természetesen nem volt jogom egy alapító beavatási nevének fölvételéhez, így Kulo-pityambélé-dyének (szó szerint „egy ország szép gyermekei hazatértek") neveztek el: a Kulo (ország, másik ország) szóval kezdődő nevek a rabszolgák leszármazottai és az idegenek számára vannak fenntartva. Fiam a Kulo-dyala-kpoo („az ország fiai súlyosak") nevet kapta, amely ugyan jelöli idegen eredetét, de már szüleinek a nafarák közé való beilleszkedésére is utal. 32 Mit gondolhatunk ma az események ilyen egybeeséséről, ami tulajdonképpen meghatározta további munkámat a nafaráknál? Amikor Nambélé a társadalom beavatási titkait megosztó letéteményesek szűk körébe bevont, egyúttal kizárt a saját származásáról szóló titokból, amely a közösség történelmének egy titkos fejezetét érintette, és én ebbe a közösségbe telepedtem be hosszabb időre. Míg lelkesen ismerkedtem a beavatóink által fokozatosan átadott rituális titkokkal a Wabában, addig fogalmam sem volt erről a másik titokról, pedig Nambélé tagsága abban a másik sínzcmgban (Gbagba) - ahová Péguékaha alapítóinak rabszolga eredetű vagy egyéb alárendeltjei tartoztak-világos jelzés volt rá. Ebben az esetben is egy titok - a beavatási titok - egy másikat rejtett: egy olyan társadalmi titkot, amely meghatározta a titokátadás körülményeit és helyét.
