Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

ZEMPLÉNI ANDRÁS: Hallgatni tudni. A titokról és az etnológus mások életébe való betolakodásáról

A testi emlékeztető: az alvó Umár keze a „rakéta" becsapódási pontján nyugszik Zempléni András videofelvétele Valahányszor a titokra vonatkozó félreértéseimre gondolok, eszembe jut egy, a poró­ban használt szó. Valójában az a sityégé, „tudatlan gyermek" voltam, aki a beavatás végén énekelt ezoterikus dalokban szerepel. Ezekben az egyénileg megkomponált énekekben kellett bemutatnunk beavatásunk összes fázisát a nem beavatottak előtt: 33 bizony ez a sityégé gyermek voltam, aki az „idősek által mutatott" minden dolgot annak képzelt, ami az nem volt, és aki azt gondolta, hogy az utolsó „rejtett dologról" van szó, holott az csak a következő titok tetszetős fedele volt. Tudatlanságom abban nyilvánult meg, hogy nem vettem észre a beavatási titkok mögött rejlő társadalmi titkot, holott az előbbiekről tudtam, hogy nem pusztán kulturális jelenségekről van szó. Míg már valahogy megér­tettem, hogy egy beavatási titok mindig egy másikat is rejt - és hogy a beavatási meg­ismerés egy olyan vég nélküli munka, amely a szenufók álhatatosság-etikájának és etho­szának középpontjában áll, 34 - még mindig nem vettem észre, hogy a mi Wabánk, a „szimbólumok erdeje" magában rejti azt a kicsinyke fát, amelyet nafara vendéglátóimnak a közösségükbe való betolakodásommal szembeni társadalmi reakciója oda beültetett. Nem véletlenül mondtam „társadalmit", hiszen Nambélé eredettitka és a hiányzó urak erdejébe történő behelyezésem titka tudott, de elhallgatott dolog volt, ha nem is egész nafara földön, de azokban a falvakban bizonyosan, ahonnan a Waba toborozza a tagja­it, 35 valamint Sinématiali egész vidékén. Nem egy magán- vagy kifejezetten lokális ügy­ről, hanem egy jóval általánosabb, - a Nambélé által ügyesen végrehajtott társadalmi elhelyezésem hátterét illető - szándékos elhallgatásról volt tehát szó. Egy Zyékahából származó újságíró - ráadásul a beavatási korosztályi főnököm anyai féltestvére - mind­7 ezt burkoltan 7\ fehér nafara 216 című újságcikkében le is írta. Ezt az anekdotát annak hang­öö súlyozására idézem, hogy a jelenlétemre, a kutatómunkámra és etnológiai módszereim­re Péguékaha vagy Waba kis világán túlról is érkezett visszajelzés. Tulajdonképpen a ^ szenufók történelmi helyzetének és az etnológiára oly jellemző „tudományos" betola­§ kodásnak a kettős csapdájába estem, r ^ Ismert, de az antropológia történelmében kevéssé elemzett tény, hogy az úgyneve­zett egzotikus etnográfia születésétől fogva a mások ügyeibe való beférkőzés egyik for­mája volt, és időnként egyértelműen a gyarmatosítást és az azzal járó hírszerzést szol­gálta. Akár gyarmatosított társadalmakat, akár európai paraszttársadalmakat kutatott, a klasszikus etnográfia globális politikai keretét mindkét esetben nagyjából hasonló viszony jellemezte: a vizsgált társadalom alávetettsége azzal a nyugati vagy városi civilizációval 202 szemben, ahonnan az etnológus származott.

Next

/
Thumbnails
Contents