Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

Tabló - Kultúrák között. Edward Said: Orientalizmus (Jakab András)

lűbló JAKAB ANDRÁS Kultúrák között Edward Said: Orientalizmus. Budapest: Európa, 2000. 666 p. l^lasszikus művek hazai kiadásához nem kell alkalom, és - e recenzió szerzőjének nem kis szerencséjére - nem is kell különösebben ajánlani azokat az olvasóknak. A hírük megelőzi őket, Edward W. Said Orientalizmus című műve esetében pedig erre különösen hosszú idő, huszonkét év állt rendelkezésre. Nehéz volna ezen a néhány oldalon összefoglalni a hatalmas empirikus adathalmazt mozgató, két, önmagában is nagy hatású, ugyanakkor helyenként ellentmondásos, egymással pedig első látásra csak nehezen összhangba hozható elméletet - Foucault diskurzuselméletéről és Gramsci hegemóniaelméletéről van szó - felvonultató munkát, amely a kultúrák közötti kommunikáció természetére, a kulturális reprezentációk súlyos elméleti és gyakorlati problémáira irányította a figyelmet. Eközben váratlan indulatokat korbácsolt az irodalomtudománytól a történettudományig, a művészettörténettől a kulturális antropológiáig, és ha nem is oka, de egyik legfontosabb katalizátora volt egy mára lényegében önálló tudományterületté váló kutatási irányzat létrejöttének. A posztkoloniális művelődéskritika, különösen a kultúrakutatás és az irodalomtudomány területén az eltelt két évtizedben szó szerint könyvtárnyi irodalmat hozott létre, a posztkolonializmus elméleti alapjain pedig virágoznak a subaltern studies kifejezéssel jelzett egyetemi programok. És ha minderről akár csak egy-egy bővített mondatban esnék is szó, még akkor is ott van maga a szerző, a jómódú jeruzsálemi keresztény-palesztin családból származó, a Princeton Egyetemen diplomát szerző, ma a Columbia Egyetemen oktató Edward Said, az amerikai irodalomtudomány egyik nagy hatású teoretikusa, aki a társadalomtudományok szempontjából is jelentős, bár kétségtelenül ellentmondásosan megítélt teljesítménnyel állt elő. Tagja volt a Palesztin Nemzeti Tanácsnak, mára Arafat egyik legfőbb bírálójaként szinte hetente jelentet meg írásokat a palesztin kérdésről, következetesen elutasítja a ^2 Nobel-békedíjjal jutalmazott oslói békeszerződést, de akit ennek ellenére józan izraeli és ^§ amerikai ellenfelei nagyra becsülnek, nem tartanak fundamentalistának, sőt éppen ellen» kezőleg, művelt humanistának gondolják. Said publicisztikáiban és előadásaiban gyakJ3 ran és élesen bírálja a globalizációt, a neokonzervatív gazdasági ideológiát, ennek ellenére legutóbb éppen a Financial Times vette védelmébe, amikor a közelmúltban megjelent életrajzi kötete (vö. Said 2000; Elon 2000) nyomán értelmetlen és rosszindulatú támadást intézett ellene egy izraeli társadalomkutató. Edward Said esetében a szerző élettörténeti tapasztalatai és az általa írt mű közötti összefüggések jelentőségét aligha lehetne tagadni. A kései - de nem elkésett - magyar kiadást talán magyarázza a tény, hogy a tárgyalt téma távol esik a magyar társadalomtudományi és irodalomtudományi kutatások fő csa328 pásirányaitól, és - a lehetséges analógiák ellenére - a mű megjelenését követő viharos