Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár

megjelenik a szegénység. Hiszen azon a területen szükségszerűen különböző változások következnek be: növekedni fog a szociális juttatások iránti igény, az iskola és az egészségügy színvonala pedig csökkenni fog, továbbá először az érintett terület, majd a szomszédos területek piaci értéke is zuhanni kezd. Az eredeti lakosság kicserélődik a beköltözöttek jellemzőit bíró személyekkel. Akkor azonban, mikor ez a térbeli szegregáció etnikai tartalmakkal telítődik - s ez történt Székesfehérváron is -, valamint mikor e folyamatot felülről irányítva, az érintettek jogait nem figyelembe véve történnek lépések, akkor, mivel megszerveződik a kisebbséggel szembeni ellenállás, ez már nem csupán elkülönüléshez vezet, hanem két népcsoport szembenállását alakítja ki. A térbeli szegregálás, gettósodás és gettósítás veszélye tehát elsősorban abban rejlik, mivel ehhez a munkanélküliség, az iskolázatlanság és a lemaradás is kapcsolódnak, hogy ellentéteket szül és dühöt fakaszt a társadalom különböző csoportjaiban. Azokban a csoportokban, melyek hierarchikusan is és térben is elkülönülnek egymástól, s melyek között nem létezik sem kommunikáció, sem megértés. Az ellentét pedig lassan, de megállíthatatlanul politikai ellentétté alakul majd át e csoportok között. A gettó létrehozása, illetve ezáltal maga a tervezett gettó is a társadalom kettészakításának egyértelmű szimbóluma volt. Megtestesítette egyrészt azáltal, hogy evidens módon utalt a második világháborúra, illetve a holokausztra, vagyis a többségi társadalom önkényére egy etnikai kisebbséggel szemben, másrészt egy olyan jövőt vetített előre, melyben ezek az események, illetve azok, melyek az alapját biztosítják, újra megtörténhetnének. Úgy gondolom tehát, hogy a gettó, mely ellen az érdek-képviseleti szervezetek felléptek, nemcsak a múlt felé irányuló szimbólumként funkcionált, hanem - és ez szerintem sokkal fontosabb volt az ügy történetében és jelentésében - elsődlegesen arról volt szó, hogy a gettóra mondott „nem" a társadalom kettészakadására, valamint lehetséges szembekerülésére mondott „nem"-et jelentette, szimbolizálta. A probléma, illetve a felvetések elutasítása, mely az önkormányzat részéről volt tapasztalható, egyértelműen bizonyítja, hogy ennek szükségszerű következményeivel nemcsak hogy nem foglalkoztak, de talán nem is ismerték fel jelentőségüket. Szegénység A konfliktus kapcsán két kérdésre kerestem a választ a szegénységgel kapcsolatban: 1. Milyen jellemzőkkel jár együtt a szegénység mint szimbólum? 2. A Rádió utca I 1. lakóira használható-e a szegénység kategóriája? E fogalom értelmezését onnan kívánom elkezdeni, hogy egy rövid „kísérlet" eredményét ismertetném, mely természetesen nem végérvényű igazságok megfogalmazására vállalkozik, hanem csupán több vélemény eredőjéről számol be és próbál segítséget nyújtani az elemezhetőséghez. A városban lakókkal folytatott beszélgetések, valamint a sajtóban megjelent cikkek tanulmányozása alapján úgy gondolom, hogy szegénység a legtöbb esetben feltételezi valamiféle igazságtalanság meglétét, relevánssá teszi a felelősség kérdését, valamint a segítség szükségességét hangsúlyozva együttérzést, illetve szolidaritást vált ki. A szegénység - mint szimbólum - jellemzői véleményem szerint e három fogalom