Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár

Az ügy kapcsán az egymással kommunikációba lépő felek konfliktusának elemzésével a probléma szimbólumaihoz s ennek révén a szimbolikus szintjeihez kívántam elérkezni. Dolgozatom következő része e szimbólumok feltárására, bemutatására és elemzésére vállalkozik. A konfliktus szimbólumai A konfliktus során a különböző felek szimbólumokat használtak fel, amelyeknek alapvető érdekessége volt számomra, hogy ugyanazokról a szimbólumokról volt szó minden esetben, de ezek kivétel nélkül mindig más, pontosabban fogalmazva, ellentétes megközelítéssel, értelmezéssel, hangsúlyokkal és hangsúlyozással telítődtek. Egy fontos állítása tehát a dolgozatomnak, hogy a szimbólumok, melyeket a következőkben fogok elemzéssel bemutatni, minden esetben mindkét oldal számára szimbólumértékűek voltak, csak és kizárólag a jelentésük, illetve az ebből adódó szükségszerű következmények - nevezetesen, hogy például milyen kontextusban válik felhasználhatóvá, pozitív vagy negatív mintául szolgál - tekintetében mutattak eltérést. A Rádió utca 11. épülete A Rádió utca 11. volt a neve magának az ügynek is. Annak az ügynek, melynek során különböző felek, különböző érdekekkel és még inkább különböző szempontokkal egy országos méretűvé vált konfliktus során megjelentek a magyar társadalom előtt. Általuk vált megjelenítette egy probléma, amelynek megoldására most először történt oly mértékben kísérlet, hogy a huzamos ideig egy egész országnak felhívta a figyelmét a belőle esetlegesen adódó veszélyekre. Szimbóluma és „mintája" lett minden a jövőben lezajló hasonló eseménynek, hiszen világosan megmutatott számos hibát és tévesztést, illetve rávilágított azokra a mai magyar társadalomban működő képekre és gondolatokra, melyekkel egy jövőbeni, hasonló eset során sokkal inkább kell majd számolnia a különböző feleknek. Az épület szintén mindegyik fél számára többet jelentett egyszerű lakóháznál. Egyrészt megjelenített, kézzelfoghatóvá tett egy problémát, másrészt a „Rádió II." jelszó lett, kiáltványként használódott fel. Azon csoport kiáltványaként, melynek problémái nem a megfelelő módon és nem a megfelelő eszközökkel vannak kezelve. A másik oldalon, a városi önkormányzat részére ellenben egy kellemetlen jelképpé vált: elsődlegesen a rossz politika, a nem kommunikálás, a diszkriminatív hozzáállás és a vereség reprezentációját valósította meg, s emiatt vált többek között sürgőssé és elkerülhetetlenné a lebontása, a teljes fizikai és térbeli megsemmisítése. Az épület azonban sokkal nagyobb problémákat jelenített meg, illetve hozott felszínre mindezeken túl. A Rádió utca ügye egyrészt a társadalom mélyén a különböző csoportok között feszülő ellentét meglétének bizonyítéka volt, másrészt tükröt tartott általánosságban az önkormányzatok, a kisebbségi önkormányzatok, a különböző civil szervezetek, valamint az egyes ember felé, hogy megmutassa, milyen kevéssé vagyunk képesek emberségesen és kompetens, továbbá hozzáértő módon döntéseket hozni, és