Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár

A konfliktus történetét ismerve kitűnik, hogy a résztvevők számára léteznek bizonyos etnikai-kulturális különbségek, amelyek a különböző politikai és kulturális reprezentációk révén a már említett egyenlőtlenségképet erősítik meg. Ezekről az egyenlőtlenségekről pedig elsődlegesen a reprezentációk révén lehet tudomást szerezni, amelyek azonban - éppúgy, mint a bennük foglalt szimbolikus elemek - sosem bírnak egyértelmű jelentéssel. így tehát a konfliktus elemzése során feltárt szimbolikus jegyekről elmondható, hogy nem esszenciálisak, nem természettől fogva adottak, nem változatlanok, vagyis felhasználhatók különböző diszkriminatív stratégiák részeiként. Éppen ezért vizsgálatomban nem csupán a szimbólumokat és reprezentációkat kívántam a középpontba állítani, hanem az azokkal operáló ágensek szándékait, érdekeit és magatartását is, hiszen a reprezentáció közvetítője éppen ugyanúgy részt vesz a reprezentációk újratermelésében, mint a létrehozója, kitalálója, felhasználója. A konfliktus kontextusa és jellege A többségi társadalom és kisebbség konfliktusának egy speciális esete érhető tetten a székesfehérvári Rádió utca I I. ügyében. A fehérvári eset a maga szimbolikus jelentéseivel bizonyítéka annak, hogy egy ilyen konfliktus kezelésére nem vagyunk felkészülve sem a helyi önkormányzat, sem a kisebbségi önkormányzat, sem a különböző civil szervezetek, sem az egyes ember. Jó példája annak, hogy elsődlegesen nem a pénzügyi okok (nevezetesen a pénzhiány) vezethetnek rossz megoldásokhoz, hanem leginkább az, hogy egyre sürgetőbb, egyre több helyen jelentkező, valós problémát autoriter módon próbálnak kezelni. A Rádió utca ügye több ellentét gyújtópontja volt. Ebből következően a lezajlott események, valamint az ezekből adódó következmények a magyar társadalom fő szervező elveit és alapvető csoportjait érintették. Tartamát tekintve hosszú, több évig tartó és konfrontációkkal terhelt folyamatként kell értelmeznünk, amelynek során a társadalmi csoportok szimbolikus úton próbálhatták megerősíteni vagy megváltoztatni a magukról alkotott képet, illetve hangsúlyozni a jelentőségüket (Zentai 1998:27). A konfliktus megjelenítette a többségi társadalom és kisebbség ellentétét, különböző politikai csoportok ellentétét, a főváros és a vidék ellentétét, majd egy város és kisebb vidéki települések ellentétét, egy marginalizált, s emiatt először deviáns, majd kriminalizált csoport és a hatóság ellentétét. Éppen emiatt egy ilyen eset, mint a fehérvári, sem nem tisztán etnikai vagy szociális probléma, sem kizárólagosan politikai vagy hatósági ügy. Ebből adódóan a megoldására tett javaslatoknak is feltétlenül számolniuk kell mindegyik nézőponttal. A Székesfehérváron történteket szükséges és elengedhetetlen egyrészt lokális, speciális problémaként kezelni, másrészt nagyobb kontextusban értelmezni, hiszen nem egyedi mégsem a szó azon értelmében, hogy több helyen (például Miskolcon, Sátoraljaújhelyen, Ózdon, Budapesten) is sor került témájában hasonló történésekre, eseményekre. Ezen eseményeken is megjelentek ugyan azok a csoportok, szervezetek, amelyekkel Székesfehérváron is találkozhattunk, továbbá a konfliktusos helyzet is minden esetben egy lakásügyből fejlődött ki, és az alapvetően szociális probléma mindenképpen feltöltődött etnikai és politikai tartalmakkal, azonban ennek ellenére a Miskolcon, az Ózdon