Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)
BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár
gen belül olyan kategóriák jöttek létre, melyek csoportosításának egyik lehetséges megoldása az etnikai jelzők (etnikai sztereotípiák) szerinti kategorizálás volt (Ladányi-Szelényi 1997; 1998). Etnicitás és társadalmi rétegződés Az előbbiekkel szorosan összekapcsolódik egy másik elméleti probléma, mellyel a fehérvári eset kapcsán szembesültem. Nevezetesen két kérdésről van szó: 1. Mennyire mondható az, hogy valamiféle etnikai megkülönböztetés miatt kerül egy csoport társadalmilag hátrányos helyzetbe? Tehát a leszakadtság, lemaradás mennyire magyarázható az etnikai hovatartozással? Illetve mennyire igaz ennek az ellenkezője: 2. A társadalmilag hátrányos helyzet, a szociális problémák mennyire okoznak valamiféle etnizálódást a társadalomban? Az etnicitással és etnikai identitással 10 foglalkozó elméletek közül néhány szerint ugyanis az alacsony státusú, deprimált csoportok etnizálódnak. „A marginális állapotban lévők a politikai és gazdasági hatalom hiányában új kulturális és identifikációs politikai mintákon keresztül jelenítik meg magukat a társadalmi térben" (Sassen 1994:91 ). Azon csoportok „sorakoznak fel" tehát egy etnikai hovatartozást hangsúlyozó „jelszó" mögé, melyek a társadalmi hierarchia alsó, esetenként legalsó szintjén találhatók. Ez a nézet arra épül, hogy egy társadalmi hierarchiában objektív különbségek léteznek, melyekhez képest másodlagos a „nép", „etnikum" bármely más kategóriája. A rassz, nemzet, etnikai csoport ezek szerint az osztályelméletek alapján válhatnak értelmezhetőkké. Ezzel teljesen ellentétesek a pluralista elméletek, melyek értelmében egymástól teljesen független etnikai csoportok élhetnek egy területen (ez mint a pluralista társadalom egyik alapvető jellemzőjeként jelenik meg), s ezek nem az osztályelméletek által adott szempontok és magyarázatok alapján hierarchizálódnak. Hechter és Levi a rational choice (ésszerű választás) elméletében kifejti, hogy minden egyén szabadon, egyéni preferenciáit követve dönthet arról, hogy akarja-e tapasztalatait etnizálni vagy etnizáltatni (Hechter-Levi 1979). E szabadságnak azonban természetesen korlátai vannak, hiszen az egyén csak azokból a lehetőségekből választhat, amelyek számára a társadalomban adottak. Wallerstein világrendszer-elméletével - mely szerint az egész világ, illetve annak működése leírható és megragadható a gazdasági szféra működése alapján - próbálja meghatározni e három, az etnicitás kutatásában alapvető fogalom (rassz, nemzet, etnikai csoport) jelentését. Szerinte a rassz a gazdasági struktúra következménye, a nemzet viszont az erre épülő politika felépítményéből származik. Az etnikai csoport pedig az egy államon belül a hatalomhoz való hozzáférés alapján definiálódik (Wallerstein 1988). E két kérdésre adható válaszok egymást nem kizárva tudnak létezni egy társadalomban, és képesek alakítani, formálni, egyáltalán létrehozni például egy székesfehérvárihoz hasonló konfliktust. Jelen tanulmány egy olyan antropológiai elemzés, amely bemutatja azt is, hogy ez a furcsa, dialektikus viszony, amelyet a két kérdéssel vázoltam fel, a különböző reprezentációk révén folyamatosan újratermelődik, illetve hogy ezzel egy időben egy társadalmi problémáról szóló diskurzus a legkülönfélébb politikai szereplők szimulakrum-terévé tud válni.
