Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

MOHAY TAMÁS: Egy ünnep alapjai. A csíksomlyói pünkösdi búcsú új megvilágításban

nek magyar tudatukban. Az I 940-es évek eleje, valamint az I 990-es évek feléledő nemzeti érzéseinek kifejeződése egy másik, további tanulmány témája lehet. Áttekintésem végén, összefoglalásul egy olyan történelmi folyamat látszik kibontakozni a somlyói búcsú eredetével kapcsolatban, amely a I 7. század végén indulhatott meg, amikor a korábban szinte elnéptelenedett, ám a 17. században újra megerősödött és sokféle adománynak köszönhetően kiépült csíksomlyói ferences kolostor újra magára talált, és a környék népe (beleértve a teljes lakosságot) számára vallási és kulturális központtá válhatott. A fellendülőben levő iskola, a ferences élet kivirágzása, a Habsburg birodalmi keretek között végbemenő konszolidáció és a katolikus vallási intézményrendszer újjáépülése mind hozzásegítették a rendházat ahhoz, hogy a csodatevő Mária-szobor körül széles vonzáskörrel rendelkező kegyhely jöhessen létre. Ezt követték és kísérték a vallásos társulatok megalapításai, a 18. századi építkezések, valamint olyan kulturális fellendülést jelző fejlemények is, mint a csíksomlyói iskoladrámák, misztériumjátékok megszületése. Mindez a I 8. század közepére, végére azt a nemesi-értelmiségi igényt is megteremtette, amely a kegyhely és a búcsújárás jelentőségét a történeti múlt irányába való meghosszabbítással igyekezett fokozni. A (katolikus) Habsburg uralkodókkal kialakult konfliktusok az I 760-as és I 780-as években, a csíkiak katonai határőrszervezetbe való betagolása (amiben a jelentős számban más vallású udvarhelyszékiek nem vettek részt) alapot szolgáltattak ahhoz, hogy olyan múltba, az 1560-as évekbe vetítsenek vissza egy felekezeti konfliktust, amikor a székelyek ugyancsak feszült viszonyban álltak uralkodójukkal, és addigi szabadságjogaik komoly csorbulást szenvedtek. A 18. század utolsó negyedében három változatban megszületett hargitai csata és győzelem története igen hamar széles körben elterjedhetett - nem utolsósorban éppen a somlyói kegyhelyre érkező búcsúsok révén, akik ezt a nagy tekintélyű, megkérdőjelezhetetlen szentbeszédekben is hallhatták. Eközben a rendház egészen nagyszabású fejlődésen ment keresztül: a régi, éppen a tömeges búcsújárás következtében kinőtt és lebontott templom helyén 1802-től kezdve új templom épült fel, s a közösségi összefogás, a kiterjedt szervezés és adománygyűjtés felerősítette a történetmondás jelentőségét. A búcsúra összesereglett székelyek számára a századokkal korábbi győzelem története gyakorlatilag másfél századon át jól megragadható, tömörségében kellő szimbolikus erővel rendelkező és időről időre átértelmezésekre is alkalmas elbeszélés volt. Ennek jelentősége nem tagadható azokban az * évtizedekben, amikor-a 19. század folyamán-a székelyek kiváltságolt helyzetének utolsó 7 rendies nyomai is eltűntek, s az I 870-es években, az uniót követően közigazgatásuk is betagozódott az egységes és modernizált megyerendszerbe. Ez párhuzamosan zajlott ^ le azzal, hogy a csíksomlyói zárda fokozatosan elvesztette kulturális jelentőségét: I 849 jgM után már nem működött tovább a gimnázium, az 1850-es években felállított „tanítókéiig pezdéből" és az újraindított gimnáziumból a ferencesek fokozatosan kiszorultak, a szái-S™ zad végére elsorvadt az egykori Kájoni nyomda működése. Eközben a búcsújárás folytonos volt a század második felében, s egészen I 9 I 6-ig jelentős tömegeket vonzott; egyre inkább a népi vallásosság jellegzetességei váltak benne uralkodóvá, és a felekezeti ellentétek elsimulásával, a közös nemzetiségi fenyegetettség hatására egyre inkább nemzeti jellegű kegyhellyé alakult. Csíksomlyó „titka" (Daczó 2000) ilyenformán talán kevésbé látszik a távoli régmúlt242 ban gyökerezni. Ám az a háromszáz év, amelytől kezdve majdnem bizonyosan állítható