Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

MOHAY TAMÁS: Egy ünnep alapjai. A csíksomlyói pünkösdi búcsú új megvilágításban

a pünkösdi búcsújárás megléte, kiformálódása, meg-megszakadó, újra- és újraéledő folytonossága, éppen elég sok ahhoz, hogy mindenfajta „dekonstrukciós" szándékot mellőzve továbbra is kutassuk, értelmezzük, elemezzük, és hogy tisztelettel álljunk meg azok előtt, akik ennek a folytonosságnak generációkon át éltetői, fenntartói, továbbadói voltak. I. SZÁMÚ MELLÉKLET Id. Cserei Farkas testimoniuma a pünkösdi kegyes körmenet eredetéről Kézirat: Püspöki Levéltár, Gyulafehérvár, 356/1 780. Tekintettel Nagy Imre ( 1862) közlésére. Vagyon Csík Székben Somlyó nevezetű hely alatt Boldog Aszszonynak Szép temploma a P. Franciscanusok Klastromával; tiszteltetik ebben a nagy oltáron a Dicsőséges szent Szűznek egy gyönyörű régi faragott Képe. Nevezetes helye ez az odabé való Székelyeknek emlékezetes bucsujárásokkal, szokták esztendőnként meglátogatni azon képet Pünkösd szombatján több jó téteményeknekis, de főképpen egynek tartván háládatos emlékezetit. Ezek a Székelyek mióta schythiai pogányságból kitértek, mind ekkoráig sok rendbéli háborúk, veszedelmek, üdők, Fejedelmek változási között is az igaz hitben megmaradtak. Elfajulván ettől a Blandrata György dögleletes (sic) tudománya után az ifiu János király, arra vetemedek, hogy már becsülete sem volt előtte senkinek, ha csak Szent-Háromság tagadó nem volt; végezéstis irata I 566 esztendőben Szent András nap tájban, hogy az Erdélyi birodalomban mindenek Blandrata Györgytől függjenek, és a tölle megválasztott papoktól hallgassanak, a kik pedig ezeket megháborítanák mind hitetlenek ugy büntetődjenek. E végezés mellé nem akarának állni a csiki Székelyek. Kerülgeté őket János király Ígéretekkel és fenyegetésekkel is, de ugy sem mehete sémire vélek, felmérgelődik azért, és a következő I 567ben sok fegyveres népet bocsáta reájok, hogy erőszakoson is kitérjenek az igaz hitből. Vala a többi között Alifaluban Gyergyóban, mely Csíknak fiu székje, egy buzgó Lelkű Isten félő megyés Pap István nevű, ez jobbanis felbiztatá az állhatatosságra a népet, egyetérte a Főrend is vélek, el Szánák mindnyájan magok, vagyonokat, életeket, régi Szent Hiteknek oltalmazására, s halálra lőnek készebbek, mint attól való el szakadásra. El járák azért egymást, és azt végezek, hogy illyen utolsó veszedelemben az egész nép fejenként kitsintől fogva nagyig házaikat, mindeneket oda hagyván ehez a Szent Képhez gyülekezzenek, s egy szível Lélekkel könyörögjenek az Istennek, hogy szentséges édes anyánk a magyarok régi nagy Aszszonyának érdemiért tekéntse őket illyen nagy Szükségekben. Egybe is gyülekezvén minden falukból oly készséggel, mintha mindnyájon halálra mentek volna, oda érkezének, és köszönték a Boldogságos Szüzet az ő szent képében és alázatosan kerék, hogy segítené őket, s nyerne malasztot az ő Szent Fiától közelgető veszedelmek eltávoztatására. Hirek érkezek azonban, hogy Udvarhely Szék felől nyomulnának bé feléjek az hadak; annál fogva ki választák magok közül valaki csak fegyvert foghatott, és rendre állitták az ott ki terjedett Szép mezőre, a fejér népeknek, öregeknek és gyermekeknek pedig meg parancsolák, hogy míg ők oda járnak, azon helyről ne távozzanak, hanem imádgyák Istent, és kérjék, hogy tőllök a Malasztok Annyának érdemiért segítségét meg ne vonja. Evei az Aszszonyok, Leá-