Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)
MOHAY TAMÁS: Egy ünnep alapjai. A csíksomlyói pünkösdi búcsú új megvilágításban
Egy későbbi ferences tartományfőnök, Györffi Pál I 729-ben jelentette meg rendtörténeti könyvét Rómában Ortus, progressus, viscissitudines... Provoniciae Transylvaniae... címmel. Somlyóról hosszan ír (Györffi 1989:69-74), és az egész ismertetésben nincs szó az unitárius fejedelem elleni felvonulásról vagy csatáról. Szó van viszont a tatárok 1694. februári betörése elleni védekezésről, amit Nizet Ferenc vezetett - nagyon hasonló módon, mint ahogy a másfél száz évvel korábbra tett hargitai csata utóbb megjelenik. Nem szerepel az eredettörténet Nedeczky László Mária-kegyhelyeket bemutató könyvének Somlyóról szóló fejezetében sem (1739:98-100). Györffihez hasonlóan itt is megjelenik a tatárok betörése, mégpedig nemcsak az 1694-es, hanem az 1661 -es is, valamint annak értékelése, hogy „a csíki székelyek nem tértek rá a romlás útjára", vagyis nem adták fel katolikus hitüket. Elgondolkodtató az évszámok eltérése. A legelterjedtebb évszámként 1567-et említik a beszámolók; ám emellett találkozunk az 1 559-es és az 1556-os évszámmal is. 1559-et említ az az emléktábla, amelyet báró Henter Antal 181 7-ben állíttatott fel a csata állítólagos helyszínén, s amely aztán később a kegytemplom melletti Szent János-kápolna homlokzatára került (Boros 1994; lásd 3. számú melléklet). Ugyancsak 1559 szerepel (forrásmegjelölés nélkül) Orbán Balázsnál is ( 1869 II: I 1.) Ez nyilvánvalóan képtelenség, hiszen anyja halála után a fiatal János Zsigmond éppen ebben az évben lett Erdély uralkodója. A dátumoknak ez az eltérése már Rugonfalvi Kis Istvánnak feltűnt (I 939:254256). Miután János Zsigmond uralkodása meglehetősen jól ismert, és különösen az 1 562. évi székely fölkelés kapcsán sokféle történeti feldolgozás is született (Demény I 976), aligha képzelhető el, hogy akár a megtorlás, akár más együtt járó esemény kapcsán ne maradt volna forrás róla. Nincs nyoma továbbá annak, hogy a Cserey-Katona-szöveget idéző szerzők a I 9. század folyamán (de később sem) komolyan kételkedtek volna az elmondott történet hitelességében. Egyedül Erős Ferenc Modeszt munkájának kéziratos változatában találni ennek jelét (Erős é. n.). 10 Óvatos bizonytalanságot fogalmaz meg egy „egyházi és irodalmi folyóiratban" Balássy Ferenc (1856)." Messzire vezetne ennek elemzése és értelmezése, de aligha járunk messze az igazságtól, ha arra gyanakszunk, hogy ennek oka egy igen erős közmeggyőződéssel szembeni óvatosság lehetett. Értelmezés Mindezek tekintetbevételével okkal mondhatjuk, hogy az eredettörténet egészében mondaszerű, és nem a történeti tények körébe tartozik. Ilyenformán két további kérdéskör merül fel. Ezek közül az első, hogy miként és milyen módon jött létre a hargitai csatáról szóló elbeszélés, milyen motiváció állhat ennek hátterében. A második, hogy mi tartotta és tartja fenn azt a közmeggyőződést, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsú győzelmi emlékünnep. Ez utóbbi kérdéssel ezúttal nem kívánok részletesebben foglalkozni; igen messzire vezetne, és kiterjedt vizsgálatokat igényelne. Annyit kívánok csak megjegyezni, hogy magát ezt a közmeggyőződést mint valóságot kell elfogadnunk. Csíksomlyónak valóságos vonzása és valóságos ereje van legalább kétszázötven-háromszáz éve; az, hogy ennek nem annyira kiváltója, mint inkább következménye az elemzett történet, az a vonzás
