Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

MOHAY TAMÁS: Egy ünnep alapjai. A csíksomlyói pünkösdi búcsú új megvilágításban

let), Ferenczi Károly (I 893, Somlyón elmondott szentbeszédben), a csíksomlyói gimnáziumigazgató Bandi Vazul ( I 901 ), a már említett ferences Tima Dénes ( 1907), a ferences rendtörténész György József (1930), majd Lévay Mihály (1935), Endes Miklós ( I 938), Boros Fortunát ( 1994), Domokos Pál Péter ( 1979), Magyari András (1997) idézték a szöveget, ahogy az lenni szokott: eltérésekkel, kihagyásokkal tarkítva, pontosabb vagy pontatlanabb hivatkozásokkal korábbi közlésekre. Új motívumot hozott Boldizsár Dénes ( I 930), aki egy 191 9-ben „megtalált" homályos eredetű, állítólagos levéltári iratra hivatkozva újabb részletekkel állt elő. Ez Izabella királyné állítólagos udvari papjától P. Fabriciustól származik, aki vitában állt Dávid Ferenccel és Blandrata Györggyel János király asztalánál. Blandrata György adta volna a tanácsot, hogy bandériummal menjenek Csíkba; a toborzási íveket több mint kétezren írták alá a Homoród és Fehér Nyikó vidékén. „P. Fabritius erről titkon tudatta Csik és Háromszék róm. kath. papságát, kik aztán egyházi lobogók alatt mentek Csiksomlyóra." Ebben a változatban a csata csellel dől el: a csíkiak az előzőleg befűrészelt fákat döntötték rá a király bandériumára, és fejszecsapásokkal végezték ki a beszorultakat. A történet olyannyira meseszerű, hogy alaposabb cáfolata nem szükséges. Voltaképp két (ferences rendtörténész) hivatkozást ismerek, amely komolyan veszi: Boros Fortunát (1994:7879), valamint Benedek Fidél kéziratos munkájának egyik változata (é. n.) Egy másik kézirata viszont (Benedek 1967) nem hivatkozik rá, és rekonstruált történet-elbeszélésébe nem építi be. Székely (1995:1 86-187) kritika nélkül ugyancsak idézi. E változat (valószínűtlen) újdonsága a toborzás az aláírt ívekkel, ami a korabeli írástudás mértékét feltételezve aligha valószínűsíthető; továbbá a csíkiak ellen vonuló haderő területhez kötése. Ugyancsak valószínűtlen, hogy a fejedelem székelyeket küldött volna székelyek ellen öt évvel az 1562. évi felkelés után, ráadásul olyan területről, ahol csak évtized múltán kezd el terjedni az unitárius vallás. A hargitai csata történeti hitelessége Az ismert történeti tények egyelőre nem támasztják alá azt a történetet, amelyet Cserey Farkas, Losteiner Leonard és nyomukban a hivatkozott szerzők felidéznek. Senkinek sem sikerült eddig olyan történeti forrást találnia, amely János Zsigmond ellen 1567-ben győztes katolikus csíki székelyekről szólna. Továbbá nem ismerek olyan szöveget, amely az I 567 és az I 777-1 780 közötti kétszáz évben akár csak utalásszerűén megemlítene hasonlót a csíksomlyói búcsúval kapcsolatban. Pedig a I 7. és a 18. században szép számmal születtek publikált vagy kéziratos munkák, amelyek az erdélyi ferencesekkel, a rendházak történetével foglalkoztak. Közülük a legjelentősebbnek Kájoni János munkája számít I 684-ből. A Liber Nigra vagy Fekete könyv az erdélyi ferences kusztódia történetét írja le részletesen, alaposan. Külön fejezet szól a rendházakról, köztük az egyik legjelentősebbről, Csíksomlyóról. Kájoni - aki maga évekig élt Somlyón, orgonát épített, könyveket írt, és könyvnyomdát létesített, tehát semmi okunk sincs feltételezni, hogy ne ismerte volna a település múltját - Somlyóval kapcsolatban egyetlen szóval sem említi ezt a történetet. Kéziratának végén néhány évtizeddel későbbi, I 722-ből származó feljegyzés hírt ad ugyan a pünkösdi búcsújárásról, de az is az emlékünnepre való utalás nélkül (Kájoni I 99 1: 68-124).