Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

ZEMPLÉNI ANDRÁS: A mozgókép, a terepmunka és az elmélet (Jan János interjúja Zempléni Andrással)

A mozgókép, a terepmunka és az elmélet Interjú Zempléni Andrással Az antropológiai kutatásaid során hogyan használtad a mozgóképet, a videofelvételeket a kutatómunkában, elemzésben, analízisben? Tegnap a Puskin moziban tartottunk egy közös bemutatót Jean Rouchsal, akivel 1965-ben kötöttünk máig tartó barátságot. Akkor ő az Albert Úr, a próféta című filmjét, én pedig egy dél-elefántcsontparti orvos-próféta „ördögi gyónásnak" nevezett gyógyítási módszerét vizsgáltam, amely később a „kivetített betegségtudaf-elméletem egyik mintapéldájává vált. A tegnapi bemutatón beszélt a Ndöp című filmünkről, amelyet I 968-ban készítettünk Szenegálban Henri Collomb orvosprofesszorral (akit egyébként Rouch mint nagy kaliberű szellemi kalandort tartott számon, és akinek afrikai pályám kezdetét köszönhetem). Ezt a filmet azóta is gyakran vetítik, 10-20 alkalommal minden évben, a legkülönbözőbb egyetemi és orvosi intézményekben, konferenciákon. Franciaországi népszerűségét talán annak a ténynek köszönheti, hogy oly korán megpróbált vizuális, tehát egyszerűsített vá- 0. laszt adni arra a bonyolult kérdésre, amely azóta is rendkívüli módon foglalkoztatja a francia szakközönséget, sőt a politikai és bírósági köröket is: Létezneke olyan nem nyugati, lehetőleg az afrikai vagy az arab kultúra által kidolgozott gyógymódszerek, amelyekkel a nagyszámú afrikai, arab vagy akár ázsiai, sőt kelet-európai bevándorló gyakran érthetetlennek tűnő elmezavarait kezelni lehet. Röviden, ez a 45 perces színes film egy olyan szenegáli megszállottsági rítusról - a vuduhoz hasonlítható Ndöpről - szól, amely főként az általunk (nyugatiak által) elmebetegeknek nevezett személyek gyógyítására szolgál ma is. Az akkori kutatásaim központi kérdése az volt, hogy a szenegáliak, pontosabban a wolofok és a lebuk milyen fogalmak segítségével határozzák meg és milyen módon gyógyítják lelki bajaikat. Továbbá, ezen saját ősi módszereiket mi, a nyugati lélektani nézetek képviselői, hogyan tudjuk megérteni és esetleg fel is használni (Henri Collomb a Dakarban ma is létező Fann nevű pszichiátriai kórház főorvosa volt). Hamar rájöttünk arra, hogy ott, de máshol is Afrikában, a nyugati pszichiátria kulcsfogalmai (mint például „elmebetegség") és kategóriái (skizofrénia, hisztéria stb.) nem alkalmazhatók. Amenynyiben a helyi fogalmakat - amelyeket a kórházba látogató betegek nap mint nap használtak - nem értjük és nem alkalmazzuk, akkor sem megérteni, sem „gyógyítani" nem tudunk senkit. A film - amely-