Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

ZEMPLÉNI ANDRÁS: Hallgatni tudni. A titokról és az etnológus mások életébe való betolakodásáról

ne folytatta volna titokőrző politikáját más módszerek bevetésével? A mágia a gyengék fegyvere, és ő gyilkos „rakétát" lőtt ki Umárra, a sinzang lefátyolozott Oedipus táncosára. Ez lenne Nélo feltételezett titka, amelyet se nem tagadott, se meg nem vallott, és a titok éppen ezért fejti ki továbbra is hatását így vagy úgy a mindennapi élet csendjében. Három példát hozok a titok e diszkrét továbbélésére. Umár azóta nem iszik és nem eszik semmit a támadóinak tekintett személyek udvarában, étkezését Zyékahában oldja meg. Mint ahogyan a gyomorfekélyes beteg, aki fekélyének helyét tapogatja, Umár is gyakran megérinti a „rakéta" máig látható becsapódási pontját. Házát pedig „Kadhafi" unokaöccseinek segítségével építette föl az álalapítók lakónegyedével átellenben. Együtt él tehát titkával, amelyből továbbra is kiszivárognak jelek: tartózkodás az étkezés terén, egy új testi szokás, távolságtartás... A tudott és az elhallgatott. A hallgatni tudásról és az etnológus mások életébe való betolakodásáról Amennyiben az olvasónak volt mersze eddig követni ezt a szövevényes történetet, nyilván feltűnt számára, hogy a történet vezérfonala - a titok fogalma és szerepe a köztem és nafara vendéglátóim közötti kapcsolatban - átszőtt, körvonalazott vagy érintett számos olyan jelenséget, témát és ezekhez kapcsolódó problémát, amelyeket a kortárs konstruktivista etnológia - éppenséggel a megkonstruált tárgy elméleti koherenciájának érdekében - kihagyna a leírásból. Még ha akartam volna is, Umár története kevéssé volt alkalmas olyan elméleti sematizálásra, amely annyi manapság megjelenő antropológiai szöveget sterillé tesz az életszerű részek kimetszésével, a tulajdonnevek elhagyásával, az etnológus cselekedeteinek homályban tartásával, eljutva egészen odáig, hogy az etnológus által „bemutatott" társadalom teljesen eltűnik érvelésének vetítővászna mögött és súlya alatt. Mint láthattuk, én nem utasítom el mindezek szükségességét. Éppen ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy Umár történetét megfelelően visszaadni csak több olyan leírással lehetne, amelyet számos, de itt kihagyott adat gazdagítana, és amelynek mindegyike a kiválasztott gondolatmenethez kapcsolódó érvelést szolgálná. Ily módon a hiedelmek rituális képzésének problémája alkothatná az előbbiekben említett mágikus jelenségek elemzése köré rendezett leírás vezérfonalát. A betegségcentrikus leírás egyik ^ lehetséges rendezőelve annak a betegségnek a reintegráló funkciója lehetne, amelyet a 7 volt városlakó Umár eredeti közössége társadalmi jelentéssel ruház fel. Umár beavatásá°ö nak leírása pedig alapulhatna azon a különbségen is, amely a poróban előírt próbák önmagukra utaló (autoreferenciális) jellege és Umár betegségének kivetítéses értelmezése közt húzódik. j§g Mindezek a lehetséges leírások azonban nem olyannyira egyenértékűek, és interpretatív ;;;(N jellegük nem támasztja alá a „textuális" antropológia doktrínája által keltett tudományos pesszimizmust. Egyes leírások heurisztikusabbak, mint mások. Én egy etnológiai és egy személyes ok miatt választottam az előbbit. A szenufó társadalom közismerten kriptofil, aminek egyik bizonyítéka, hogy elszakíthatatlan kötődik a poróhoz és oly sok más beavatási intézményhez. Ezért kivételes terepet szolgáltat arra, hogy a titkot, annak társadalmi létrehozását és különféle funkcióit antropológiai szinten meghatározzuk. I 98 A második okom egyszerre személyesebb és általánosabb: nafara vendéglátóim eredet-