Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)
NAGY ZOLTÁN: „Fél méterrel repülni a föld felett". A vodka a vaszjugáni hantik kultúrájában
Ezek az árviszonyok felidézik azt a helyzetet, amit minden korabeli utazó leírt a kereskedők, kupecek és a hantik kapcsolatáról a cári korszakban: előnytelen csereviszonyok, leitatott hantik kifosztása, következő évi zsákmányuk előre felvásárlása. A most kialakuló helyi tőke, az úgynevezett „új oroszok", múlt századi elődjeik technikáját hasonlóan sikeresen, hasonlóan kivédhetetlenül alkalmazzák. Ennek a következménye az, hogy a maguk cserelehetőségeire, a helyi közvetítőkre hagyott vadászok és halászok egyértelműen veszteségként élik meg a központi gazdasági irányítás szétesését. Míg a vadászati szövetkezetek fix átvételi árai (valamint az átvett árucikkek sokkal szélesebb skálája) kiszámítható, stabil megélhetést jelentettek, addig ma ez teljességgel hiányzik. A leadási kötelezettség megszűnése miatt vált lehetővé a jövedelem teljes felélése, csaknem teljes vodkára fordítása is, míg a szövetkezeti rendszerben automatikusan kiutaltak többek között puskát, lőszert, egészségügyi csomagot, bizonyos alapvető ruhadarabokat, ingyen engedélyt, addig ma mindezekért fizetni kellene a megtermelt és elkótyavetyélt-jövedelmükből. Mint említettem, a vodka vagy a „szamogonka" beszerzése ma gyakorlatilag bármikor lehetséges a helyi boltosoknak és zugárusoknak köszönhetően. A századfordulón azonban ennek bonyolultabb rendszere működött. Mind a történeti adatok, mind a történeti emlékezet szerint a századfordulón kupecek jártak a Vaszjugán mentén azzal a céllal, hogy ruhaneműiket, edényeiket, szerszámaikat, lisztjüket és egyéb élelmiszereiket bogyókra, prémekre, vadhúsra, halra cseréljék. A vaszjugáni régióba leginkább a tarai 18 oroszok jártak telente a befagyott Vaszjugáni mocsáron keresztül. Azért ők, mert egyrészt télen könnyen megjárható kereskedelmi útvonalaik voltak, másrészt a nem túl értékes vaszjugáni halak csak ebben a vadban és nemes halban szegény régióban tudtak konkurálni a nemes obi halakkal. Ezek a kereskedők vodkát is hoztak magukkal, és egyrészt eladták, másrészt a szakirodalomból jól ismert módon befolyásolták vele más árucikkeik árát. Nem véletlenül maradt fenn a mai napig az az előírás a hantik emlékezetében, hogy ha árusok jelennek meg, nem szabad vodkát inni. Vodkát nemcsak az itt járó kupecektől vettek, hanem gyakran maguk is beszereztek. Gyakran fordulnak elő történetek, melyek arról számolnak be, hogy hanti férfiak jelentős prém- és egyéb árukészletekkel megrakottan vodkavásárlási útra indultak. Ezek az utak általában fél évig tartottak: a téli közlekedési lehetőségek megnyílásával elindultak Tara vagy Omszk felé, ahol bevásárolva még a tavasz előtt vissza tudtak érkezni a Vaszjugán mellé. Ismert olyan példa is, ahol egy hanti nem a közelebbi Omszk felé, hanem Tomszkba ment vodkáért, így viszont útja két évet vett igénybe: egyik télen tudott eljutni Tomszkba, a következőn visszautazott vaszjugáni falujába. Ezek az utak természetesen nemcsak kereskedelmi célúak voltak, hiszen legalább ilyen nagy szerepük volt a vaszjugáni hantik közötti családi, rokoni és ismerősi kapcsolatok ápolásában. A vodkát hazafelé szállító utas minden faluban megpihent, minden faluban megvendégelte a háziakat vodkával, „vendégeskedett". Ez is az oka annak, hogy sokszor indokolatlanul hosszúra nyúltak beszerzőútjaik, és annak is, hogy a megvásárolt, általában egy hordó (száz liter) vodkának gyakran csak a negyede ért el a vásárló falujába. A tél a vadászat mellett a vendégeskedések, a kapcsolatok ápolásának ideje is volt. Ilyenkor zajlottak a vásárok is, melyek közül a legfontosabb a karácsony körül megtartott kargaszoki 19 vásár volt. A vásár nem csak kereskedelmi esemény volt, ilyenkor tartották fogadásaikat a hantik választott elöljárói (hanti „sut"), „sztarosztái" is. Ekkor
