Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)
NAGY ZOLTÁN: „Fél méterrel repülni a föld felett". A vodka a vaszjugáni hantik kultúrájában
alkoholisták, akik az ingyen vodka reményében minden házat felkeresnek, egy éjszaka akár többször is, ahol virrasztás van. Mivel a vodka hatása nem kontrollálható, ezért nem ritka, hogy a torok hatalmas ivászatokká fajulnak, és nem egy esetben verekedéssel végződnek. A fent említett halotti tor veszekedéssel zárult, ahol a tort az özvegy helyett megrendező rokon részegen elzavarta nemcsak a sírásókat, hanem a rokonokat is. Erre a torra a vendéglátók két rekesz, azaz harminc üveg vodkát vettek, míg a vendégek száma a gyerekekkel együtt mindössze 27 volt. A kilencedik napi toron az özvegy is berúgott, és összeverekedett unokahúga férjével. A negyvenedik napi tor is botránnyal zárult, ahol a részeg háziak először elzárták az ételeket a vendégek elől, majd az özvegy az addig ölelgetett unokahúgát felpofozta, megverte, amiért a vendégek kikeltek magukból, összevesztek a háziakkal. Mindhárom torból sértődések lettek, nehezen múló sebeket okozva a család szolidaritásában. Tehát a vodkának a halottakkal való kapcsolata is szerepet játszik abban, hogy minden halotti tor kötelező kelléke, de a vodka minden más ünnepnek is ugyanilyen nélkülözhetetlen velejárója. Részegségig tartó ivással ünneplik az újévet (január I.), a „régi újévet" (január I 3.), a férfiünnep szerepét betöltő „honvédek napját" (február 23.), a nők napját (március 8.), valamint a húsvétot is. Ez olyannyira általános, hogy egy férfi újév előtti napon kiment az erdőbe, mert a faluban csak berúgott volna, amit nem akart. Az ivás célja sokszor kimondottan az, hogy „elfeledjek mindent, fél méterrel repüljek a föld felett". Arra azonban különböző válaszokat lehet adni, hogy ki mit szeretne elfelejteni. Az egyik lehetséges válasz az egyéni életutakkal kapcsolatos: egyéni bánatok elfeledése, halottak évfordulói, illetve betegségek, ahogy azt egy tuberkulózisos mondja: „Ha iszom, nem vagyok beteg. Ha nem iszom, rögtön elkezdek köhögni, nehezen lélegezni." A másik lehetséges választ az ország helyzetében, a politikában, hazájuk történelmében lelik fel: „Régen, a mi rendszerünkben (»rodna'a vlast'«) minden rendben volt, az emberek nem ittak, mert normális életet lehetett élni." Erre a helyzetre - de nemcsak erre, hanem valójában a szovjet-rendszer időszakára is - alkalmazni lehet az anómia fogalmát, melynek a deviáns viselkedésében játszott szerepét Dürkheim ( I 982) ismerte fel. Szerinte az anómia a társadalom krízishelyzete, definiálatlan, szabályozatlan állapota. Ezt az állapotot a társadalom morális rendjének felbomlása, felborulása jellemzi: a közösségi normák elveszítik abszolút jellegüket, az egyénnek lehetősége van mérlegelésre a határozott szabályok helyett, elbizonytalanodik, ennek következtében csökken a társadalom egysége, a társadalmi szolidaritás. Ez a bomlási folyamat jellemzi a hantik akkulturációját is, preorosz kultúrájuk bomlási/átalakulási folyamatát. , ' í Ez igen nagy hatásfokkal működött már a cári rendszerben is, de sokkszerűbben hatott a 20. század történelmében. Míg az 1920-as évekig lassú és viszonylag békés kapcsolat jellemezte a vaszjugáni hantik és a nem hantik viszonyát, addig az I 920-as évektől kezdve alapjaiban támadták meg, alapjaiban omlott össze. A sztálini politikai kitelepítések (helyi nézőpont szerint betelepítések) hatására az 1930-as, 1940es években a vaszjugáni hantik a korábbi 90-95 százalékos többségből alig 15 százalékos kisebbségévé váltak folyóvölgyük lakosságának, és ezt az arányt tovább rontotta az olajbányászok megjelenése az 1960-as évek legvégén és az 1970-es években. Súlyosan érintette őket a szovjet rendszer iskola-, település- (mely a 20. század folyamán kétszer rajzolta át gyökeresen a folyó településeinek térképét) és valláspolitikája. Morális rend-
