Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

VÁRI ANDRÁS: Etnikai sztereotípiák a Habsburg Birodalomban a 19. század elején. Szövegek és szerzők

állásokat töltöttek be, melyek között előfordult többek között térképészi, könyvelői, jószágigazgatói, magántitkári, színházigazgatói és rendőrfőnöki állás, és csak az utóbbit betöltő, bécsi születésű Rohrer, 1800-tól Lemberg rendőrfőnöke, kapott akkori viszonylatban későn, 39 éves korában Lembergben statisztikai katedrát (vö Rohrer I 803). A magyarországi csoport eredetét tekintve homogén, felvidéki vagy erdélyi szász városi lutheránus, akiknek azonban csak egy része maradt születésének rendi keretei között: a pozsonyi Demian előbb katona, zászlós, azután a katonai határőrvidéki statisztikai felvételeknél dolgozott, végül Poroszországba emigrált. A késmárki Schwartner előbb a soproni líceumban tanított, azután a katolikus pesti egyetemen. Problematikus koncepció a saját rendi helyből, helyzetből való kiszakadás, nem is akarom túlhangsúlyozni. A szerzők egy részének mozgékonysága azonban egy másik „rendietlenséggel", a nagyrészt teológus képzettségű szerzőktől való sztereotip szövegekben tapasztalt vallásos elem meglepő hiányával párosul. E két mozzanat együtt mégis arra inthet, hogy ne tekintsük a szerzőket minden további nélkül az életrajzi lexikonok ismérveivel leírhatóknak és mélyebben nézzünk utána a kérdésnek: kik ők? Talán az állam szolgái, hivatalnokok? Lehetséges csakugyan, lásd az állami érdeklődés korai feltámadását és tematikai egyezését a statisztika érdeklődésével. Az adózás reformjai, a belső béke és rend megszilárdítása és a merkantilista gazdaságpolitikai kísérletek nemcsak információt, hanem véleményt és tanácsot is igényeltek a statisztikától. Nem csoda, hogy amikor de Luca I 785-ben levelezőit, tudományos elvtársait az osztrák monarchia teljes körű leírásában való közreműködésre szólítja fel, az általa adott kérdéskatalógus megtévesztésig hasonlít egy hivatalos Kreisbereisung instrukciójához (Luca I 785:37). Az állam lehet az új tudománycsoport megrendelője, de gazdának szeszélyes és szűkmarkú, végső soron - legalábbis a I 9. század közepéig - alkalmatlan lenne. Szerepet játszik ebben az állam mérete, az 1810-es évekig az osztrák birodalomban nincs még szükség statisztikai hivatalra és csak egy-két statisztikai tanszék működik. Az ilyen jellegű állások, az állami karrierek hiányánál még nagyobb szerepet játszhat az állami foglalkoztatás minőségének alakulása - a fejedelem és szolgái közötti magánjogi viszony csak lépésenként alakul át közjogi viszonnyá, amely a közhivatalnoki státust megalapozhatja. Talán polgárok lennének a szerzők? Van, aki már a I 7. századi értelmiségről is mint polgártípusról beszél. Ezt a század közepén az jellemezné, hogy „legnagyobbrészt egyházi funkcióban" van ugyan, de „polgári létében fenyegeti a rendi nyomás, hite miatt üldözi a kormányhatalom, de... az iskolás költészet és a vallási élet mellett a tudományt is ápolgatja már" (Tarnai I 969:60-6 I). A 17. századvégén új típus jelenik meg. Ez „papi és egyházi-iskolái funkciója mellett is elsősorban tudós; megjelenését a I 7. század utolsó évtizedére, eltűnését a Mária Terézia hétéves háborúja utáni évekre tenném, amikor egy új, teljesen laicizálódott polgári értelmiségi nemzedék bukkan elő, a későbbi jozefinista garnitúra". Ennek a polgárértelmiségnek jelentős része a I 8. század végén nem magyar lévén, továbbá mivel az „őstörténeti vita nálunk is a nemesség foglalás jogán szerzett privilégiumai ellen irányult", így e két tényező következtében „nálunk a 18. század vége felé az ország nemzetekké fejlődő nem magyar népeinek polgárai fordultak szembe a nagyrészt magyarnak vehető nemességgel" (Tarnai 1969:68). Mindenesetre lehetségesek ellenvetések Tarnai álláspontjával szemben. Az egyik, hogy elégséges vagy csupán szükséges, de nem elégséges feltétele-e a „polgár" fogalom erre a korszakra alkal-