Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

VÁRI ANDRÁS: Etnikai sztereotípiák a Habsburg Birodalomban a 19. század elején. Szövegek és szerzők

már bemutatott dimenziókban: „értelmi erejük jócskán van. Egészében véve lelkületük is jó, szívük érző és jóindulatú. Bizonyos, rajtuk uralkodó szenvedélyt egyáltalán nem is lehet találni. Legkiemelkedőbb szellemi tulajdonságaik közé tartozik a kiváló emléke­zőtehetség és a természetes értelem." (Demian I 804b:44.) Igen, de Demian kénytelen egymás mellé helyezni a csehet és a németet. Itt egyrészt úgy érvel, hogy a fentiek a csehek fő jellemvonásai, ha tiszták és hamisítatlanok („rein és unverfälscht") maradnak, de a szolgaság és az elnyomás („Sclaverey und Druck") rossz útra vitték, deformálták sokukat. Másrészt viszont egyenesen meg kell mondani, hogy „a szlávok az értelmi kul­túrában és az ipar szaporításában legalább ötven évvel az ország német lakosai mögött járnak; utóbbiak ismereteinek gazdagsága általában nagyobb, fogékonyabbak az igaz­ságra és az új, jobb intézményekre, mint az előbbiek. Míg a németeket egyszerűen ok­tatással, előadással lehet iparkodásra és háztartásuk jobb ökonómiájára indítani, addig a cseh vagy a szláv gyakran még saját előnyének kihasználására is csak egy erőszakos lökéssel indítható. Még a nyelv hangszíne is, melyben a két nemzetiséghez szólunk, különböző kell hogy legyen. A német hajlani fog egy szerény, lágy, tisztességtudásra építő tónusra, a szlávot hirtelen, dörgő-dörömbölő hang indítja meg, a németnek ta­nács, ám a csehnek parancs kell fenyegetéssel." (Demian I 804b:46.) Szóval, ha a csehet a némettel vetik össze, mennydörgő hangú parancsok által ösztökélendő, önérdekét föl nem ismerő, nehezen tanuló néppé válik. A civilizált népek és a Naturmenschek szembeállításának és így a civilizációs program erejének indirekt bizonyítéka, hogy az is él vele, aki - mint például Bredetzky - elítéli a „nacionalizmust" (Bredetzky kifejezése!). Bredetzky a „nacionalizmust" megtalálni véli a legtöbb Magyarországról szóló műben, például az eredetvita alakjában (Bredetzky 1805:V-VI). O maga általunk ismert műveiben sehol nem ad a fentiekhez hasonló szte­reotípiákat sem egyik, sem másik népről. De amikor útleírást ír, akkor legalábbis az anyagi kultúra szintjén a lengyelt és a németet a civilizáció két ellentétes pólusára teszi. A II. Jó­zsef uralkodása alatt Galíciába telepített német falvakban a telepesek istállóiban kilenc-tíz kövér tehén áll, a kertben virág nő és még a vaj is jobban ízlik, mint máshol. A lengyelek azonban nem utánozzák németek által meghonosított istállózó állattartást. Babonás és tudatlan emberek lévén pünkösdkor este fáklyákkal rohangálnak a mezőn, hogy a gabo­na jól sikerüljön. Kész is az ítélet a lengyelről: „A lengyelt az ő szegénységétől elütő német jólét már régen megokosította volna, ha gyámoltalansága és németellenes előíté­letei ebben meg nem akadályozták volna." (Bredetzky 1809:1 16-1 18, 126, 128.) £ Kiknek az alkotásai a civilizációs sztereotípiák? § A szerzőcsoportok életrajzi adatait ismerjük ugyan, de ezek magukban nem döntik el, mely társadalmi képletbe soroljuk őket, és ennek következtében mit tartunk e fent vá­zolt sztereotípiakészlet generálójának. Vegyük sorra a lehetőségeket! Az első generáció osztrák szerzőinek társadalmi eredete vegyes: Rohrer és de Luca bécsiek, Liechtenstern bajor nemes, Kratter sváb. De Luca pályája Sonnenfels támoga­tásának köszönhetően korán és meredeken fölívelt, majd kegyvesztett lett ugyan, de ő az egyetlen, aki egész életét professzorként töltötte, persze különböző szintű helye­62 ken. A többiek, noha írásaikról széles körben ismert értelmiségiek, a legkülönbözőbb

Next

/
Thumbnails
Contents