Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

VÁRI ANDRÁS: Etnikai sztereotípiák a Habsburg Birodalomban a 19. század elején. Szövegek és szerzők

„társadalom természettudományát" kívánta megteremteni. Ennek a tudományideálnak a tükrében a „leíró statisztika" üres locsogás volt. Nekünk ez a locsogás lesz a forrásunk. A továbbiakban „etnikai" sztereotípiákat veszünk igénybe a leíróstatisztikai irodalom minden ágából, csakúgy mint a „statisztikai etnográfiából" és kiegészítésképpen az útleírásokból is. Természetesen az itt megjelölt irodalomnak csak egy része tartalmaz etnikai sztereotípiákat; ezen belül a nagy képgalériákkal, az átfogó leírásokkal foglalkozom. Tipikusan nem adnak sztereotípiákat a topográfiai lexikonok, melyek egyes helységeket mutatnak be alfabetikus rendben, így maradnak ki egyébként fontos szerzők érdekes művei (például Vályi I 796-1 799 és Rumy I 809, hogy csak a két legismertebbet vegyük, de Kunits, Szepesházy és mások munkái is). Butaság lenne azonban figyelmen kívül hagyni a hagyományos földrajzkönyvek szövegeit. A forrásműveken belül viszont nem fogok minden egyes képet figyelembe venni. Valamely csoport sztereotípiákat csak az élete szempontjából jelentős más csoportról (salient group) alkot, és habár nem tudjuk majd a szövegek sztereotípiáit teljes biztonsággal társadalmi csoportokhoz rendelni, mégis elhagyom azokat a sztereotípiákat, melyek vélhetően az egykorúak számára sem voltak központi jelentőségűek, az örményektől a clementinusokig. A zsidók sajátos problematikáját is kikerülöm ezúttal. A német, a magyar, a román, a cseh, illetve a szlovák és a délszláv tekint ránk a galéria faláról. A korabeli társadalmi-politikai diskurzus két szakasza és a szerzők két nemzedéke A szerzők első csoportja az alábbi, I 745 és I 770 között született személyekből (vallásukkal és születési idejükkel): Ignaz de Luca (római katolikus, I 746), Szirmay Antal (római katolikus, I 747), Bartholomaeides László (lutheránus, I 754), Michael Lebrecht (lutheránus, I 757), Franz Kratter (római katolikus, I 758), Schwartner Márton (lutheránus, I 759), Joseph Marx Liechtenstern (római katolikus, I 765), Joseph Rohrer (római katolikus, I 769), Johann Andreas Demian (lutheránus, I 770), Lucas Joseph Marienburg (lutheránus, 1770), Magda Pál (lutheránus, 1770).

4 Ebben az időszakban egyrészt a felvilágosodás eszmei-kulturális áramlatai gyakoroltak hatást e szerzőkre is. Másrészt lehetővé vált számukra a jozefinizmus politikai, társadalmi, illetve kulturális reformtevékenységébe való bekapcsolódás. Mivel az értelmiség igénye a közéleti szerepre összeurópai jelenség, a jozefinizmus pedig összmonarchiai, érdemes e korszak szövegeit az egész Monarchia területéről együtt vizsgálni. Ezt a birodalmi vizsgálati keretet az is lehetővé teszi, hogy a jozefinizmus internacionalista jellegű. Noha a rá következő reakcióban nagyrészt ugyanazok a szerzők teremtették meg a nemzeti irodalmakat és szellemi közvéleményt, akik a Józsefi egységbirodalom hívei, illetve munkatársai voltak (például Kazinczy), a posztjozefinista korszak nemzeti alkotói sem vélték azt, hogy nemzetük vagy etnikai közösségük mint ilyen szupremáciát élvezne más közösségek fölött. Van ugyan rangsor - de, mint látni fogjuk - ez csak más fontos tulajdonságok függvényében rangsorol népeket, és nem feltételezett lényegi, belső értékük szerint. A jozefinista generációt nem toleránsnak, hanem lényegét tekintve internacionálisnak kell tartani. Ami