Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

FRAZON ZSÓFIA: Az ördögszövetség mint büntetőügyi igazság és létrehozásának mechanizmusa

során előfordulhatott az ördögszövetség képzetrendszere, addig ennek bizonyítása például egy gyilkossági eset során nem kaphatott jelentőséget. Természetesen kivételt képez, amikor a két vád összekapcsolódott, és mágia segítségével elkövetett gyilkosságként fogalmazódott meg. A kínvallatás módszere és menete A kínzás mint technika és mint módszer nem volt egyenlő a féktelen vadsággal, a kontroll nélküli erőszakkal. Fájdalmat okozott, de a fájdalomnak fokozatai voltak, és ezeket a fokozatokat pontról pontra előrehaladva alkalmazták, egészen a beismerő vallomás elnyeréséig (vö. Dülmen 1990; Foucault 1990:46-97; I 998:43-66; Henningsen 1988:405 I; Katona 1977:187-191). Körültekintően és aprólékosan meghatározott szabályrendszer keretein belül zajlott, ami nem zárta ugyan ki a szabályoktól való eltérés lehetőségét, de semmiképpen nem sugallta azt. A kínvallatás szereplői közül a vádlott az, aki testén elszenvedi a kínvallatás fokait. O az, aki legkevesebbet tud az ellene felhozott vádakról, és amit erről megtud, az is csak a bíróság szűrőjén keresztül érkezik. Mégis tőle várják az igazság még hiányzó részleteit, és ennek megszerzésére a testén keresztül csapnak le rá. A vádlott gyakorlatilag nem is résztvevője, hanem tárgya volt a vallatásnak. A kínvallatás akciójának végrehajtója a hóhér, aki nemcsak a kínzás módozatainak, hanem az emberi testnek is jó ismerője. Cselekedetei mögött nem személyes agresszivitása, hanem a büntetőrendszer bűn elleni harca ismerhető fel. Így tulajdonképpen mind a vádlott, mind a hóhér egy-egy fogaskereke a rendszernek. A vallatás szellemi vezetője a bíró, akinek sokkal inkább tulajdonítható irányító funkció, hiszen ő tartotta kezében - a kérdéseken keresztül - a kínvallatás menetét. Viszont ez a vezető funkció is csak részleges, mert az írott kérdések és kérdésfeltevések körülményeinek pontos meghatározása sok esetben kevés szabad kezet adott számára is. De ebben a rendszerben még mindig a bíró az egyetlen, akinek lehetősége nyílt arra, hogy kisebb-nagyobb eltéréseket engedhessen meg magának. Mint azt már említettem, a kézikönyvek próbálták minimálisra csökkenteni az egyéni utak lehetőségét, de teljesen nem tudták/tudhatták kizárni azt. A vallatás során jelen kellett lennie még két esküdtnek vagy az ülnöknek.

13 Funkciójuk elsősorban az ellenőrzés volt. A felsorolt szereplőkön kívül bevonható volt orvos is, aki mint szakértő a vádlott testére volt hivatott ügyelni a kínzás közben. Az orvosszakértő bevonása a kínvallatás alkalmával a bírósági gyakorlat anakronisztikus jelensége, hiszen feladatköre a kínzás során okozott sérülésekkel szemben alkalmazott gyógyászati tevékenység végrehajtása volt. Az orvos jelenléte nem volt kötelező jellegű, tevékenységi körét gyakran elláthatta maga a hóhér is. Magyarországon az orvosszakértők bevonása a 18. század során hozzájárult a boszorkányvádak alaptalanságának bizonyításához, továbbá előmozdították az udvar intézkedéseit a boszorkányüldözéssel szemben (Katona 1977:3 15).

14 Mindenképpen beszélni kell a jegyző vagy írnok szerepéről, ami első látásra talán nem tűnik jelentősnek, de ha úgy tekintünk rá, mint az utókor pontos tájékoztatójára - akinek feladata a vallomás végső formába öntése -, akkor ez a szerep fontossá válik. A forrás, ami számunkra a kutatás alapját képezi, az írnok által „gyártott" szöveg. O a tudósító, és így