Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

TÖRŐ TIMEA: „Add neki az erőt, ha kéri!..." Mai otthon szülési szokások Magyarországon

A szülésnek mint technikai problémának a túlhangsúlyozása a női test „csőhálózati" modelljét idézi fel. Néhány szülészorvos szemében a szülés pusztán annyit jelent, hogy egy eleven objektumot (babát) egy üregből (méh) egy csatornán keresztül (szülőcsatorna) ki kell juttatni az orvos kezébe (Helman I 998:1 54). Davis-Floyd (Helman I 998) a kórházi szülést a következőképpen látja. Az anya orvosi technológiával körülvéve vajúdik: külső és belső magzati monitorok, intravénás infúziók, kórlapok és egyéb eszközök a kellékek. „Mindez kultúránk legmélyebb értékeiről és képzeteiről szóló üzenetet közvetít: nevezetesen azt, hogy a technika egy felsőbb hatalom, amelynek teljes mértékben ki vagyunk szolgáltatva, s ezzel egyszersmind ki vagyunk szolgáltatva azoknak, akik ezt a technikát kezükben tartják, s mintegy kegyet gyakorolva működtetik. A gátmetszés gyakori alkalmazása még inkább elmélyíti ezt a benyomást, hiszen ezzel még a legtermészetesebb szülési folyamat is sebészi procedúrává válik." (Helman I 998:1 55.) Véleménye szerint a patriarchális viszonyok között a szülő nők alávetettségét, a női test tökéletlenségét, a tudomány és a technika, az intézmények és a gépek előbbrevalóságát az egyéni hiedelmekkel és jelentésekkel szemben szintén közvetítik a kórházi szülések során. A hatalmi technikák és a testképek alakulásának összefüggésére a legnagyobb hatást a 18. század végétől kialakuló modern intézményrendszerek (például kórházak) gyakorolták. Elias (I 987) A civilizáció folyamata című munkájában leírja, hogy a nyugati társadalom és hatalmi struktúra változása miként vonta maga után a nyugati ember viselkedésnormájának és pszichikai habitusának a változásait. A I 8. századra újfajta viselkedési normarendszer alakult ki, mely szabályozta a hétköznapi élet számos területét, és kialakította a test higiéniáját és hétköznapi szokásrendszerét. „Egyes testi megnyilvánulások fokozatosan nemkívánatossá, illetve »láthatatlanná« váltak... Mindezek hatására megváltozott az egyes ember saját testéhez való viszonya, öntapasztalása, és megváltozott a körülötte levő testekkel való kapcsolata." (Lafferton I 997:42.) A különböző tiltások, „amelyek a testi funkciók elrejtését, az ösztönös késztetéseken való uralkodást célozták, nem kapcsolhatók egészségügyi belátáshoz" (Vajda 1997:288). A testi kontroll kérdésével kapcsolatban leginkább idekívánkozik Douglas (I 995) nézete.

5 Mauss nyomán Douglas azt állítja, hogy az emberi testet mindenkor és minden esetben úgy tekintjük, mint a társadalom képmását, hogy nem lehetséges a testnek „természetes", a szociális dimenziótól mentes felfogása és szemlélete. A testkontroll esetében a társadalmi kontroll egyik megnyilvánulásával van dolgunk, a testkontroll feladása bizonyos rituálék során a bennük kifejezésre jutó társadalmi tapasztalatnak felel meg. A formalitások sokra becsülésével együtt jár a szigorú testkontroll, főleg ott, ahol a kultúrát határozottan fölébe helyezik a természetnek. Ahol a társadalmi kontroll nagyon kifejezett, ott a testi kontroll iránti igény is igen magas fokú, a kifejezésformákat itt igyekeznek testetlenné tenni, mintegy éteri alakot kölcsönözve nekik. „...egy szociális struktúra, amelyik az egyénektől nagyfokú tudatos kontrollt követel meg, rendkívül formalizált kifejezési stílushoz vezet, a tisztasági szabály szigorú betartásához, az önkéntelen testi folyamatok elleplezéséhez, és bizalmatlansághoz az olyan élményfajtákkal szemben, ahol ki van kapcsolva a tudatos önkontroll" (Douglas I 995:8, 9). A kórházi szülésekre nézve jellemző a fenti bemutatás (Losonczi 1986). A formalitás az egészségügyi személyzet szerepének elkülönülésére, a kórház különböző funkci-