Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
TÖRŐ TIMEA: „Add neki az erőt, ha kéri!..." Mai otthon szülési szokások Magyarországon
A szülések egyik alapvető jellegzetessége, hogy a szülő nő igényeit a segítőtársak megpróbálják maximálisan kielégíteni. Ez a szokás azon az előfeltevésen alapul, hogy a szülő nő „megtalálja" a neki megfelelő pozíciót, érzi, hogy mire van szüksége, és a kísérők feladata, hogy ebben segítsék őt. Hisznek abban, hogy testük és lelkük jelez nekik, a testi-lelki érzéseknek jelentőséget tulajdonítanak, bíznak a gyermekükben, saját magukban, abban, hogy a harmonikus összhang akkor alakulhat ki a legjobban, ha nem kontrollálják, hanem átadják magukat a folyamatnak. Ők is alárendelődnek valaminek, de ez nem az intézményes szülészeti forma, hanem a természet, Isten, erő, energiák - ki hogyan nevezi ezt meg. Más testkép, más szülés A szüléssel kapcsolatban már utaltam a férfi-nő dominancia, a hatalmi rendszer, a hierarchia kérdésére. Azonban a szülés körüli társadalmi folyamatoknak csupán egyik összetevője mindez. A kulturális antropológiai kutatások rávilágítanak arra, hogy a fenti szempontokból azonos jóléti társadalmak gyermekszülési szokásai között is vannak különbségek, melynek hátterében más-más okokat kell keresnünk (Jordan I 983). Az egyik ilyen befolyásoló tényező az egészség-betegség értelmezésének kérdése, mely a testről alkotott elképzelések másságára is épül. A születéssel összefüggésben természetszerűleg ki kell térnünk a testről alkotott elképzelések változásaira. A kultúra, a társadalom, a családi környezet megtanít minket arra, hogy milyen testképet alakítsunk ki magunkról, megtanuljuk, hogy melyik testrészünk tartozik az „intimebb" és melyik a „nyilvánosabb" zónába, hogy hogyan érzékeljük és magyarázzuk testi megnyilvánulásainkat, mit tartunk egészségesnek és betegnek, és így tovább. A nyugati világ egyik legelterjedtebb metaforája „a test mint gép"kép. A test olyan, mint egy belső égésű motor, egy elemmel működő gép (például idegkimerültsége van, fel kell töltődni), melynek működéséhez üzemanyagra, energiára van szükség, amit folyamatosan pótolni kell. A testnek vannak olyan elkülönülő részei, melyek meghibásodhatnak, leállhatnak, melyeket időnként ki kell cserélni. A modern sebészet a szervátültetésekkel, mesterséges szervekkel megerősíti ezt az elképzelést. Néhány diagnosztikai eljárás, mint az EKG, a test elektromos működésének és hullámainak mérésével szintén támogatja a gépi metaforát szülés. (Itt utalunk a szülészetben használt, a magzat vizsgálatánál alkalmazott műszerekre.) Az utóbbi évtizedekben újabb testmodellek jelentek meg a nyugati társadalmakban, így például a „kiborg", ami az ember és a gép modern fúziója, melyben a technika sokáig életben tudja tartani a testet azzal, hogy hozzákapcsolja valamilyen géphez. A nők számára fontos testképmódosító tényező a meddőség orvosi kezelésének módja, mint az in vitro fertilizáció vagy a pótanyaság. A gesztáció, a baba fejlődése és a szülés így végbemehet három különböző anyában is. 4 Rothman (Helman 1998:1 54) a szülészeti gyakorlat két alapvető szemléleti kiindulópontját említi: az egyik feltételezés az, hogy a női test olyan, mint egy tökéletlen, hibás gép, a másik pedig a „medikális modell" alapvető jellemvonása, a szeparáció (a különböző testrészek elkülönült vizsgálata).
