Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

TÖRŐ TIMEA: „Add neki az erőt, ha kéri!..." Mai otthon szülési szokások Magyarországon

várgása vagy a rendszeressé váló méhösszehúzódások erre utaló „jelként" szerepelnek, előfordul azonban, hogy még ekkor sem egyértelmű. Ennek egyik oka a szülés természetében, folyamatosságában rejlik, másik pedig az, hogy az otthon szülések során ez a fokozatosság nagyon-nagyon apró lépésekben történik, hiszen mindent türelmesen „kivárnak" a szülők és a segítők. A segítők és az általuk nyújtott segítség a szülés során Amikor a szülők úgy érzik, hogy valami elkezdődött, telefonon értesítik a szülésznőt. A szülésznő mindig a szülő nővel akar, „szeret" beszélni, mert a hangjából tudja, érzi, hogy hol tart a folyamatban. Sóhajtozik-e, nyög-e egy-egy méhösszehúzódás közben, egyáltalán tud-e még beszélni a fájdalomtól, tud-e a telefonhoz menni. A helyzettől függően kétóránként, óránként (és így tovább) kell szólni neki. Az aktuális állapottól, a napszaktól (például ha közeledik az éjszaka, a helyszínre megy, és pihen ő is, amíg lehet), távolságtól függően érkezik meg a szülésznő. A dúla nem mindig érkezik együtt a szülésznővel. A szülésznő megérkezését, amely általában megnyugtatóan hat a szülőkre, többen valamiféle szüléshatárnak is érezték. A magával hozott eszközök kipakolása, a kézmosás, a segítők átöltözése (magukkal hozott saját ruhába), a szülés előrehaladtával pedig a masszírozáshoz használt víz melegítése, hidegben a babának szánt takarók melegítése egyfajta szakaszolók: egy kicsit mindig azt éreztetik, hogy valami mozdul a folyamatban, több vagy más fog történni, mint eddig történt. A szülés folyamatában az otthon szülők szerint „a dolgok akkor történnek, amikor történniük kell", „a gyerek akkor jön, amikor jönnie kell". Ebből fakad, hogy adott esetben több napig is eltart egy szülés. A szülésznőnek nincs meghatározott munkaideje, amikor hívják, akkor megy, és amíg tart a szülés, illetve azt követően legalább két óráig marad. A segítők nem a munkaidőbeosztáshoz, műszakváltáshoz, az objektív időhöz igazodnak, hanem személy szerint ahhoz az anyához, akinek segíteni fognak. A kórházban segítő személyek, pontosabban a „személyzet" orvosokból, nekik alárendelt szülésznőkből, nővérekből és takarítókból áll. A szülés utáni időszakban, a kórház másik részlegében más emberekből álló személyzet veszi körül az anyákat és gyermekeiket. Bonyolítja a helyzetet a minden részlegben rendszeres műszakváltás. Ez vooo natkozik a szülés idejére is, ha az éppen a váltást átfedő időben történik. Amennyiben £ úgynevezett „fogadott orvosa" van az anyának (külön kérésre, fizetség fejében), csak ő az, aki a szülés bizonyos fázisától - melyet a kórházban a személyzet határoz megjár* folyamatosan jelen van az anya hozzátartozóján kívül. _Hg; A kórházban a szülés könnyítése érdekében gátmetszést végeznek, Oxitocin- (méhösszehúzódásokat serkentő hormon-) injekciót adnak, steril körülményeket teremtenek, helyenként engedik sétálni és zuhanyozni a vajúdó asszonyt, magzatburkot repesztenek, fájdalomcsillapító gyógyszereket adnak, a háttérben biztosítják veszély esetére a megfelelő műszereket és szakértelmet. Az otthon szülő anyák ezeket nem érzik segítségnek, nem igénylik őket, sőt némelyiket egyenesen károsnak találják.