Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

TÖRŐ TIMEA: „Add neki az erőt, ha kéri!..." Mai otthon szülési szokások Magyarországon

tudom, miért gondolják azt, hogy ha neked pocakod van, akkor csak a kezed meg a lábad bírod ilyen nagy nehezen felemelni, szóval mondtam, hogy köszönöm, nem kérek ebből. És volt egy ilyen beszélgetés a gátmetszésről... volt egy csomó nagy pocakos mama... és ezt így elmesélte az a nő, aki tartotta, hogy akkor az úgy vérzik, meg olyan, mintha egy sündisznó lenne a lábad között, és a gátsebet hogyan kell ellátni, és szóval teljes horror... és ott láttam a rémületet a kismamák szemében, hogy ez tényleg nagyon cefet dolog lehet, amikor így beléd vágnak, meg akkor ezt órákon keresztül így taglalgatták, és hogy mit kell vele csinálni... és aztán mondta a nő, hogy nahát akkor ezek után relaxáljunk egy kicsit. Tudod, ilyen relax... »örömmel várom gyermekem születését, örülök a mozgásainak«, és így tovább. Feküdtem és azon gondolkodtam, hogy hova kerültem!? Szóval ilyen görcsöket csinálni, és utána azt mondani, hogy na akkor most relax, és még örülj is ennek a gyereknek, amikor széthasogatnak, tök abszurd!" Az otthonukban szülni kívánó asszonyok szintén fölkészülnek a nagy eseményre, bár készülődésük alapjaiban más képet mutat. A Születésházban rendezett tanfolyamokon vesznek részt, ahol a szülésznővel és a dúlákkal személyes kapcsolatot teremtve, előadásokat és videofelvételeket használva, beszélgetés közben kapnak a felkészülésben segítséget, melynek során olyan „kényes" témákat is érintenek, mint a szexualitás vagy a halál. A felkészülés része a szülőpár önismerete, egymáshoz való viszonyának rendezése, kapcsolatuk mélyén meghúzódó, addig esetleg rejtett, de a szüléskor felszínre jutható s ezzel a szülést akadályozható konfliktusok feltárása, megoldása. A felkészülések a Születésházban csoportosan zajlanak, szakemberek (szülésznő, pszichológus) és otthon már szült anyák körében. A felkészülésben jelentős szerepe van véleményem szerint a szüléskor szükséges különböző eszközök beszerzésének, melyet a szülők maguk tesznek meg, ezzel is fokozva részvételüket és felelősségvállalásukat az eseményben. így tehát feladatuk a masszírozáshoz szükséges különböző illóolajok, a papírvatta megvásárlása, lepedők vasalása, gumilepedő beszerzése, nagyobb fazék előkészítése a vízmelegítéshez és takarók előkészítése, melybe az újszülött kisbabát lehet majd bugyolálni. A kórházban szülő nőnek nem kell figyelmet szentelnie ezeknek, hiszen az intézmény beszerzi, előkészíti, majd eltakarítja vagy kitisztíttatja ezeket. Mindez vonatkozik az asszonyok szülési ruházatára, kórházi köpenyére (csak néhány intézményben engedik, hogy saját ruhában szüljenek az anyák) csakúgy, mint az újszülött baba pólyájára. A tervezett kórházi szülés esetében a vajúdás fokozódását jelzi, ha az anya bemegy a kórházba. Ilyenkor először a „vajúdó" helyiségbe kerül, majd a folyamat előrehaladtával bekerül a „szülőszobára", szülés után két óra elteltével a „gyermekágyas osztályra", 4-5 nap elteltével pedig haza. Ezek mesterséges szakaszok a folyamatos, egymás után következő szülések lehetővé tétele, a műszerek működtetése és hasonló okok miatt. Ezen keresztül a szülés folyamata is részekre szakad. Arról, hogy éppen milyen fázisában tart a szülés - az anya érzésein kívül - az orvosok által végzett folyamatos műszeres és manuális vizsgálatok adnak visszajelzéseket. A fent leírt szakaszok a későbbi emlékezésben, az élmények felidézésében viszonyítási pontokká válnak, a történet és az anyává válási folyamat élményének alapkövei lesznek. Otthon szülések esetében ezzel szemben azt figyelhetjük meg, hogy a szülés kezdetének időpontját általában nem lehet pontosan tudni. Bár a magzatvíz elfolyása, szi-