Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

TÖRŐ TIMEA: „Add neki az erőt, ha kéri!..." Mai otthon szülési szokások Magyarországon

s anyaság tehát nemcsak biológiai, hanem kulturális tény is. [...] Ezért mind több apa kíván jelen lenni a szülőszobában is, s az ott tapasztaltakat »illik« revelatívként, mélyreható érzelmi élményként felfogni." (Heltai I 997:54.) Néhány kórház szülészetén alkalmazkodni próbálnak az ilyen irányból felmerülő igényekhez azzal, hogy a környezetet átalakítják, helyet biztosítva a szülőpárnak, „...a tér kialakítása is az új apaságkoncepció jegyében történt, alkalmas egy közszférában zajló magánesemény (a születés) befogadására. A nőknek saját szobájuk van, a szülés többé nem értelmeződik betegségként, hódítanak a természetes szülés változatai. Az orvosi attitűd is változott, általában megkérdezik a szülőket, mit kívánnak, s csak akkor avatkoznak be, ha veszély van. A szülők a szülés után a szobában maradhatnak. E változások azért különösen érdekesek, mert a gyerekek a közelmúltig közterületen születtek, s a nők nem tudták, mi fog ott velük történni, mert a doktorok integritása akkor fontosabbnak tűnt, mint a szülők akarata." (Heltai 1997:55.) Az „apás" szülések során tehát az apa fizikailag is - szó szerinti értelemben - „szülője" lesz a gyermeknek azon túl, hogy ily módon szociális státusát, az „apaságát" is deklarálja. Elterjedt a „rooming-in" rendszer, melyben a baba és mama együtt, egy szobában lakhat a kórházban. Bevezették - bár még ma sem elterjedt igazán - a kádban vajúdást és a szülőszék használatát. Lassan egy adott kórházra nézve hátrányosnak tekinthető, ha ezek a lehetőségek nem adottak. (A magyarországi kórházi lehetőségekről 1998-ban a Mérce Egyesület Méltó módon szülni nevű kampánya keretében átfogó felmérés készült, aminek eredményeit a Születéskalauz [Farkasné Sződy 1997] foglalja össze.) A ma otthon szülő anyák úgy gondolják, hogy a kórházban bevezetett változások csak részben örvendetesek, és hogy ezek nagy része inkább megerősíti a fennálló intézményes rendszert, a mögötte meghúzódó szemléletet pedig alapvetően nem módosítja. Az orvos még mindig specialista marad, aki „fogadja" a „beteget", és legfeljebb „megengedi" - ha megengedi - hogy a nő szülési pozíciót választhasson. A szülésre felkészítő programok pedig csupán a kórházi körülményekhez való alkalmazkodást könnyítik meg, nem pedig az „asszonyokban rejlő lehetőségek kiteljesedését segítik". Milyen is egy otthon szülés ma Magyarországon? A kérdésre az otthon szülő anyák azt válaszolják, hogy két egyforma szülés nincs, még ugyanannak az anyának az egymás után következő szülései sem azok. Tapasztalataim szerint vannak azonban kimondott vagy a kutató által megfogalmazható hasonlóságok. Ráhangolódás a szülésre A magyarországi, otthonukban és a kórházban szült anyák között már a felkészülés idején nagy különbséget láthatunk. A kórházban szülő nők nagy része az adott intézményben indított szülésre felkészítő tanfolyamokon vesz részt (ez az apás szülésnek előfeltétele; a tanfolyam végén írásos igazolást adnak a részvételről), melynek keretében többnyire Lamaze módszerét - amely a megfelelő légzéstechnika elsajátításával a szülés irányítását ígéri - alkalmazzák. Az otthon szülő nők közül sokan részt vettek ilyen jellegű csoportokon, s meglehetősen negatív véleménnyel vannak ezekről: „...az tényleg ilyen betegtorna, szóval nem