Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

SZÖVÉNYI KATALIN: Egy kőszegi szabómester házának népe

nes ági és oldalági rokonok, illetve ezek kiscsaládjai, valamint esetlegesen néhány alkalmazott.

6

) A családszerkezet történeti változásaival foglalkozó történészek, történeti demográfusok a család határait a magyar néprajzban szokásosnál szűkebben határozzák meg,

7 illetve igyekeznek elkülöníteni az együttélésnek keretet adó háztartás fogalmától; a háztartást tekintik az élet tényleges társadalmi kereteinek,

8 amit azután jellemezhet a családszerkezet, azaz a benne élők közti rokoni és egyéb viszonyok. A családéhoz hasonlóan a háztartás fogalmának is többféle meghatározása létezik. A néprajzi irodalomban, mivel az együtt élők közösségét - akik leggyakrabban rokonságban álltak egymással - általában családként írták le, háztartásnak elsősorban a paraszti gazdaságoknak a gazdaasszony irányítása alatt álló önálló, de nem termelő ágazatát tekintették, melynek célja a család, illetve a gazdaságban dolgozók táplálása, táplálékának előállítása, személyes holmijainak javítása volt, mely feladatok a családi munkamegosztáson belül elsősorban a nőkre és gyerekekre hárultak (Szabó I 979:508). Hasonló értelemben használják történészek

9 is e fogalmat, mikor a háztartást az otthon képe, például a polgári család intim szférája mellé rendelik. Ebben az olvasatban is a háztartás az, amely ritkán kapcsolódik közvetlenül a termelésbe, de ellátja az együtt élőket, „működteti az otthont". Vezetése, illetve irányítása az asszony feladata, akinek speciális házimunkákra szakosodott segítői lehetnek - háztartási alkalmazottai, például háztartásvezetést tanult házvezetőnője -, s mely feladat ellátásához korszerű ötleteket nemcsak nőtársaitól, hanem a 19. századtól egyre fokozódó mértékben könyvekből, magazinok, újságok rovataiból vagy iskolai oktatás keretében is megtanulhat. Van azonban a háztartásnak egy másik, a történeti demográfusok által elterjesztett jelentése, ami a megelőző korok népesség-összeírásaiban található csoportok meghatározása és a családszerkezeti változások vizsgálata kapcsán vetődött fel. Feltételezték, hogy az azonos csoportba összeírt személyek egy-egy háztartást alkottak, akiket a közös fedél alatt élés, bizonyos tevékenységekben való közös részvétel és a köztük levő esetleges rokoni kapcsolatok jellemeztek (Laslett 1 979:7). A háztartás meghatározása kapcsán azonban ez utóbbi feltételt sokan nem tartják oly lényegesnek. Osztrák történeti vizsgálatok alapján Mitterauer szerint a parasztcsalád esetében a rokonság foka helyett például a házban betöltött szerep a mérvadó (Mitterauer I 979:45). A 18-19. századi hazai viszonyokra vonatkozóan Faragó ( I 994) is elhagyta, de nem zárták ki definíciójukból a rokoni kapcsolat kritériumát: a háztartást a korabeli szóhasználat szerinti „egy kenyéren élők" csoportjában határozták meg- mint láttuk fentebb, ezt mások családnak tekintették/tekintik -, akik együtt vagy egymás közelében laktak, bizonyos fogyasztással összefüggő tevékenységeket együtt végeztek, és a fogyasztásban osztoztak (Andorka-Faragó 1984:404). A kutatások felhívják a figyelmet arra is, hogy a háztartás és a vele összefüggő családszerkezet függ a térbeli adottságoktól (a ház, porta méreteitől), az örökösödési szokásoktól, a házasodási kortól, anyagi lehetőségektől, s nem utolsósorban szoros kapcsolatban áll a családciklussal,

10 vagyis az egyes családtagok életkorából adódó családon belüli szerepével. Ugyan az aktuális szövegkörnyezetben a hétköznapi szóhasználat sajátságából eredően a háztartás kifejezés tanulmányomban óhatatlanul elő fog kerülni az otthon, az asszonyi munkák kapcsán, a továbbiakban alapvetően mégis a családciklus változásának