Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

SZÖVÉNYI KATALIN: Egy kőszegi szabómester házának népe

ból), a társasági élet híreit rendszeresen közzétevő helyi hetilap cikkeit (Kőszeg és Vidéke), valamint korabeli fotókat, fennmaradt tárgyakat. Tanulmányunk célja tehát a középosztály felső rétegébe tartozó, a helyi elittel szoros kapcsolatokat tartó szabómester háztartásának, illetve háza népének bemutatása. Kérdésünk, hogy Dreisziger Ferenc milyen anyagi körülmények között, milyen „kényszerítő erők" hatására, mikor és kikkel élt együtt kőszegi házában. A közös udvarban lakók között milyen rokoni, gazdasági, alá- és fölérendeltségi viszonyok voltak, és ezek a viszonyok hogyan alakultak a vizsgált évtizedeken keresztül? A meghatározott ideig, közös térben és szabályozott kapcsolatban élők-akik gyakran különböző mértékben ugyan, de eltérő szokásokat, más érték- és normarendszert hoztak magukkal - vajon miféle közösséget alkottak? Alakították-e - és ha igen, hogyan - egymás szokásait, világról alkotott képét, kulturális és társadalmi ismereteit? Vagyis hogyan működött a szabómester házának lakóközössége, és hogyan működtek az azt alkotó háztartások, elsősorban a szabómester háztartása? Fogalmak: család, háztartás, háznép Az alcímben felsorolt fogalmakat, bár látszólag egyértelmű jelentéssel bírnak, érdemesnek tartjuk a szakirodalom tükrében kicsit közelebbről is megvizsgálni, s leszögezni, hogy mi a továbbiakban milyen esetekre vonatkozóan, milyen értelemben fogjuk használni őket. Kezdjük a felsoroltak közül a legkisebb egységgel, a család fogalmával! A történeti forrásokban is és minden kor helyi szóhasználatában is többféle családdefinícióval találkozhatunk. Mai hétköznapi szóhasználatunkban leginkább az együtt (egy háztartásban) élő rokoni csoport azonosítható a család fogalmával, bár e megnevezés tágabb értelemben, a rokonság szinonimájaként is előfordul. Atányban a 20. század közepén az egy lakóházban élőket „házcsaládnak" nevezték, egy családnak tekintették, annak ellenére, hogy több nukleáris (kis)családot foglalt magában (Fél-Hofer 1997:338341 ). Az 1851 utáni népszámlálások hasonlóképpen az egy fedél alatt élést tekintették a család kritériumának, míg korábban, II. József idején a népösszeírásokban a „família" kifejezést használták az „egy kenyéren élők" közösségének megnevezésére, függetlenül attól, hogy tagjai együtt laktak-e vagy sem. A magyar néprajzi szakirodalom a fentiekhez hasonlóan családnak a társadalom zárt, vérségi alapon és házasság útján létrejött, társadalmilag elismert és szabályozott, jogilag önálló, elkülönített vagyonnal bíró, tartósan együtt élő csoportját tekinti, melynek legfontosabb feladata az utódok létrehozása.

4 E társadalmi egységet a lakóhelyválasztás és a családtagok közti viszony, azaz a család szerkezete szerint szokták csoportosítani, így megkülönböztetnek patrilokális, matrilokális és neolokális családokat,

5 illetve az együtt élők összetétele szerint kiscsaládot vagy nukleáris családot (házaspár és gyermekük), törzscsaládot (két szoros gazdasági és életközösséget megvalósító, azaz közös háztartásban élő kiscsalád - például szülők és házas gyermekük -, mely leggyakrabban a szülők vagyonára épült), valamint nagycsaládot. (Ez utóbbi alapja a családi vagyonközösség. A családfő hatalma és irányítása alatt egy háztartásban, jellemző szóhasználattal „egy kenyéren", „egy tűz alatt", „közös fedél alatt élnek", közösen gazdálkodnak, egye-