Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - A tankönyvírás nehézségei. Ágh Zsófia: Paraszti és polgári hagyományok a Kárpát-medencében (Juhász Ildikó)

a fejezet témaköréből egy vagy két elemet, vagy egy-egy vidék, tájegység a témakörhöz kapcsolódó tárgyi vagy szellemi produktumát"), végül az Összehasonlítás („egy másik etnikai csoport, nemzetiség vagy társadalmi réteg tárgyait vagy társadalmát hasonlíthatjuk össze") részeket (5. p.). A szerző terjedelmi okokra hivatkozva szűkíti le a néprajztudomány „spektrumát" (6. P-). kihagyja a szellemi kultúra, a szokások, a hiedelmek, a folklór egész témakörét, a tárgyi kultúra területéről kimarad a „kismesterségek" (kézművesség) egy része, a közlekedési és szállítási módok, a „társadalomnéprajzi részből a paraszti értékrend, a jogszokások, az erkölcsi normarendszer, a vallásos élettel összefüggő szokások bemutatása" (6. p.). A bevezető második része arra keresi a választ, hogy mivel foglalkozik a néprajztudomány. Itt próbálja meg a szerző definiálni és elkülöníteni a néprajz, a művelődéstörténet és a régészet tárgyát (6-8. p.). (Ezekkel részletesebben a 3. részben foglalkozom.) A könyv tematikája vázlatosan a következő. 7\z élet színtere - településtörténet, építkezés, lakáskultúra (I 1-75. p.) az első nagy rész, amelyben olvashatunk a településtörténet és régészet kapcsolatáról ( I I -20. p.), a középkori Magyarország településtípusairól, a városok kialakulásáról, a mezővárosokról (2 I-30. p.), a telekelrendezésről és a gazdasági épületekről (31-41. p.). a magyar paraszti lakóház építkezési alapanyagairól és technikáiról, táji típusairól (42-59. p.), végül az alaprajzról és a belső téreloszlásról, illetve a bútorfajtákról és a bútorkészítő központokról Magyarországon (60-74- p)A szerző a könyv második nagy részében a Qazdaság és életmód leírásával és változásaival foglalkozik (77-155. p.). Ezen belül tárgyalja, öt kisebb fejezetre osztva az ún. hagyományos gazdálkodást (vadászat, halászat, gyűjtögetés [77-86. p.]), a földművelést és állattartást (87-107. p.), a kereskedelmet és a városiasodást (108-1 19. p.), a viselettörténetet (120-1 37. p.), és végül a táplálkozási szokásokat (I 38-1 54. p.). A harmadik nagy részben olvashatunk a társadalom szerkezetéről és annak változásairól (I 57-223. p.). Az államalapítás előtti, honfoglalás kori magyar társadalom- és családszervezettől elindulva, kronológiai rendben a szerző az 1950-es évekig követi végig a folyamatot. Külön fejezetet szentel a múlt század végi és a 20. század eleji polgárságnak (193-210. p.). A záró részfejezetben a kulákság példáján keresztül igyekszik szemléltetni az I 950-es évek légkörét, hangulatát (2

1 1-223. p.). A könyv stílusa száraz, leíró jellegű, így a célzott olvasóréteg számára nem túl színes és olvasmányos, kevéssé érdekfeszítő és figyelmet keltő. Jegyzetek nem készültek a munkához, talán a jobb áttekinthetőség kedvéért mond le róluk a szerző. A művet két szakember, Molnár Mária néprajzkutató és Takács Miklós régész lektorálta. 2. A könyv mint tankönyv meglehetősen sok kérdést vet fel. Először is, hogy milyen jellegű ez a könyv, egyáltalán hova sorolható ez a munka. A szerző a bevezetőjében „forrásgyűjteménynek" nevezi (5. p.). Ehhez képest a források hiányosak, pontatlanok, igen kevés a konkrétan megadott, összefüggő idézet. Így nem lehet szöveg-, illetve forrásgyűjteményként használni. Tankönyvnek sem minősülhet igazán, hiszen túl gyér a leíró, értelmező, új ismeretanyagot nyújtó rész benne. Nyilván a szerző (vagy a kiadó) is érezte az alkalmazhatósága körüli problémákat, ezért végül a „segédkönyv" elnevezést kapta a mű.