Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - Írásbeliség a modernitásban. Daniel Fabre: Par écrit. Ethnologie des écritures quotidiennes (Terbócs Attila)

lablo TERBÓCS ATTILA írásbeliség a modernitásban Par écrit. Ethnologie des écritures quotidiennes. Sous la direction de Daniel Fabre; textes réunis par Martin de La Soudière et Claudie Voisenat Paris: Edition de la Maison des sciences de l'homme, 1997. 393 p., ill. /Collection Ethnologie de la France I \J £\ hazai és a nemzetközi néprajztudományban nem új keletű a kulturálisan meghatározott és a kultúrát meghatározó írásbeliség kutatása. Nem új keletű, mindazonáltal az utóbbi évtized e témakörben vizsgálódó kutatói alapvetően más előfeltevésekkel dolgoznak, mint elődeik. Korábban a paraszti-népi írásbeliség termékei döntően néprajzi, művelődéstörténeti forráscsoportként kerültek a kutatás homlokterébe. A bibliák hátsó lapjára feljegyzett „családtörténeti" utalások, gazdasági naplók, végrendeletek, frontról írott levelek, kéziratos versesfüzetek stb. egy társadalmi réteg életmódjáról, értékrendjéről vallottak: az írásbeliséget a letűnt paraszti kultúra tanújaként tartották számon, illetve ritkábban (folklór)esztétikai megközelítéssel kváziirodalmi tevékenységként értelmezték és vizsgálták. Az utóbbi években kirajzolódnak egy átfogóbb szemlélet körvonalai: az írás nem pusztán forrásteremtés, s nem is csak irodalmi tevékenység, hanem társadalmi tény. Mentalitástörténeti, néprajzi és szociológiai síkon egyaránt új és újabb értelmezésekkel közelítünk a kérdéskörhöz, egyre szélesebb szociokulturális kontextusba helyezve azt: a fókusz az írásbeliségben tükröződő kultúrára, társadalomra vetült. És e gyújtópontba kerülő társadalom már nem kizárólagosan paraszti; ahogy az írásbeliség egyfelől a történeti múlt, éppúgy lehet napjaink kultúrájának, társadalmának tükre, túlmutatóan a néprajz hagyományos keretein, ugyanakkor metodológiai és kultúraértelmezési hozadékokkal szolgálva. Bár az írás idő- és térbeli megkötések nélkül az emberi univerzum része - s itt nem abban az értelemben, amelyet az evolucionizmus tulajdonított az írásbeliségnek, hogy ^§ tudniillik a társadalmi fejlődés egy meghatározott szakasza köthető hozzá (lásd például ^ Morgan eufemisztikus „írásbeliség nélküli népek" kategóriáját) -, de kitüntetetten a • modernitással vált társadalmi tényezővé. Az elmúlt századokra nézve - kevesek kiváltságaként - még aligha értékelhetjük ekképpen az írásbeliséget. Napjainkban aki nem ír, az fegyvertelen, hiszen praktikus világunkban híján van az elsődleges tudássá érlelődött írásbeliségnek, amely életünk, egyéni és közösségi kultúránk meghatározó eleme, erőteljesebben, mint valaha. Daniel Fabre, a toulouse-i Antropológiai Központ (Centre d'Anthropologie) kutatója hívta fel francia néprajzkutatók, antropológusok, szociológusok figyelmét a téma vizsgálatára, így állt össze végül - többéves műhelymunka és vitafórumok eredményeként - c impozáns kötetté huszonkét francia és egy amerikai kutató tizenhat tanulmánya. A kötet ' 4P