Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

RUTHERFORD, ERIK: Tony Gatlif Gadjo Dilo című filmje és a roma érdekek

valamiféle titokzatos társadalomnak tekintsék, akikben nem szabad megbízni, akkor nagyon nehéz lesz bárkinek is másképp látni a helyzetet, és mindent, amit később hallanak a romákról, a már meglévő képzeteik illusztrálására fognak felhasználni. A szélesebb nyilvánosságnak nagyon nehéz elmagyarázni, hogy a film, amit láttak, nem a roma kultúrát mutatja, hanem egy bizonyos személy felfogását arról a kultúráról. A roma identitást - és ez nem azonos a sztereotípiákkal - be kell oltani a bennünket körülvevő társadalmak köztudatába, és akkor mi is felszabadultabban viszonyulhatunk a saját kultúránkhoz, és nem kell majd olyan feszülten óvakodnunk a romákkal kapcsolatos sztereotípiákkal és ábrázolásokkal kapcsolatban. Itt olyasmikre gondolok például, mint az a fajta zsidó humor, amely tréfát űz a zsidó sztereotípiákból a nem zsidók társaságában. Jó lenne tudni, hogy valamikor majd a roma kultúra is ilyen felszabadultan, öngúnnyal viccelődhet. A jelenlegi körülmények között azonban abban a helyzetben vagyunk, hogy a roma kultúra téves ábrázolásaival minden esetben szembe kell szállnunk. Először azonban meg kell nyernünk a saját közösségünkben dúló háborút. Úgy értesültem, hogy számos nyugat-európai roma ember üdvözölte a film megjelenését, és még olyan rasszista megjegyzéseket is tettek az Európa volt kommunista országaiban élő testvéreik rovására, amelyeket ők maguk elviselhetetlennek éreznének, ha saját országuk gádzsó polgáraitól, önmagukkal kapcsolatban hallanának. Az ilyen egymásra mutogatás csak arra jó, hogy a gádzsók elismerését ideig-óráig megvásárolja - megosztja és gyengíti a közösségünket. Két csatát kell megvívnunk: az egyiket az ellen a kép ellen, amelyet a gádzsók rólunk mint népről kialakítottak, a másikat pedig azok ellen, akik minket mint népet kiárusítanak azért, amit egymaguknak nyerhetnek ezért cserébe. Sok-sok évvel ezelőtt a görög férfiak szájhagyomány útján adták át egymásnak bölcsességüket. Ma ez történik a roma összejöveteleken. A nem romák talán informálisnak vagy szervezetlennek találják ezt a fajta oktatást. De ők nem ismerhetik a törvényeink bonyolult rendszerét, és hogy ezt a roma oktatási rendszerben is számos állomáson keresztül kell elsajátítani. Vajon hányszor tesz ilyen megfigyelést egy nem roma? Mondandóm lényege nem más, mint az, hogy a roma vér egymagában még nem jogosít föl egy romát sem arra, hogy megjelenítse a roma kultúrát - és hogy ezzel szemben egy jó adag roma neveltetésre és oktatásra van szükség ahhoz, hogy valaki ezt a kultúrát tovább éltesse és megjelenítse. i Orsós László Jakab válasza

3 S Ne kezdjen filmforgatásba az, akinek az égvilágon semmi nem jut eszébe, akit nem űz a ja™ világ újra összerakosgatásának szenvedélye, a szétbontás és építkezés azonos gyökerű JÜg; izgalma, és akinek - ebből következően - nincsenek titkai, aki egészen egyszerűen nem P<~ jött rá semmire. De az sem, aki tele van érzésekkel, és az érzések érzése annyira leköti, hogy nincs ideje gondolkodni rajtuk. Tony Gatlif cigányfilm-specialista különös állapotban készíti filmjeit: szereti a cigányokat, tiszteli őket, ámul-bámul rajtuk, mindent tud róluk, azt azonban rendre elfelejti, hogy a cigányok is emberek. Számára a cigány elsősorban cigány: vad, mint a hegyi patakok, tüzes, mint a lángoló naplemente, illatos, mint a virágba borult hegyi rétekI 1 6 valahogy így. Három cigányfilmet készített eddig, a Latcho Drom és a Hercegek után most