Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
KEMÉNYFI RÓBERT: Az etnikai tér és a nemzetállamiság eszméje
saját etnikai tér szerepének túlhangsúlyozása így a nacionalizmus egyik forrásává lett. Ennélfogva a kelet-közép- és délkelet-európai nemzetállamokban a feléledő nacionalizmus ismét nem mást jelent, mint a szimbolikus etnikai határok térbeli realizálásáért folytatott küzdelmet (Conversi I 998:45). 18 Századunk végén tehát az etnikai tér az új nemzetállamok konstruálásának részévé válik. „Etnikai tér" - „nemzeti kisebbség" - „etnicitás" A történeti etnikai tér gondolatának feléledésénél az állam jellegének meghatározásából adódó „etnikai csoport", "etnicitás" és „nemzeti kisebbség" fogalmait is figyelembe kell vennünk. Az etnikai csoport fogalmának nyugati, államnemzeti értelmében „egyszerű" kulturális és/vagy vallási, nyelvi jelentése van (Barth I 996). Olyan csoportként értelmezi ez a megfogalmazás az etnikai csoportot, melyet bármilyen önként vállalt azonosság összekapcsolhat. Kelet-Közép- és Délkelet-Európa nemzetállami keretei között az etnikai csoport fogalmában más szempontok dominálnak: közös kultúrájú és hagyományú (múltú) népközösséget értünk rajta. Olyan népcsoport meghatározására alkalmazzuk tehát az etnikai csoport terminust, melynek tagjait összeköti az azonos eredettudat, a kultúrát, a történeti, illetve a mindennapi tapasztalatokat közösen birtokolják, és ezek alapján közös, meghatározott identitással, összetartozás-tudattal rendelkeznek (Heckmann I 992:30-39). A nemzetállami megfogalmazásban a vérközösségi gyökerek kiemelésén van a hangsúly. 19 A két eltérő megfogalmazás megvilágítja a nemzeti kisebbség fogalmának eltérő nyugati és keleti értelmezését is. A keleti és nyugati felfogásbeli eltérések egyike, hogy ha egyáltalán meghatározzák (!) a nyugati félen a nemzeti kisebbséget, akkor azt nem értelmezik a társadalom más csoportjaitól elkülönítve, hanem csupán a különböző szociális kisebbségek egyik mindig változóban, mozgásban lévő kategóriájaként jelenítik meg. Ilyen szociális csoportok például a mozgáskorlátozottak, a vendégmunkások, a nemzeti, etnikai, vallási kisebbségek, sőt a homoszexuálisok. Bár vannak olyan felfogások is, amelyek nem mossák össze a szociális és az etnikai kisebbségeket, és a nemzetiséget a szociális kisebbségektől külön, az etnikai kisebbségek egyik alkategóriájaként értelmezik. Ebben a rendszerben a szociális kisebbségek például a nyugdíjasok, a mozgáskorlátozottak, a drogfüggők. Etnikai kisebbségek a rasszok, a nemzeti, vallási, nyelvi kisebbségek (Kloss 1969:62-71 ; Heckmann I 978; Stark 1988:32). Az etnicitás fogalmát tehát a nemzetállamokban Európa nyugati felétől (és az Egyesült Államoktól) eltérően értelmezik. Nem egy állandóan változó, dinamikus modellként (Barth 1969), a kulturális különbségekre, azok hangsúlyozására utaló kifejezésként, hanem statikus, a történeti kontinuitás által legitimizált térbeli rendként fogják fel. Kelet-Közép- és Délkelet-Európa nemzetállamaiban azonban a nemzeti kisebbség fogalma „érinthetetlen" (Suppan-Heuberger 1991:8) és a történelmi kontinuitás nyomatéka hatja át. A nemzeti kisebbség nemzetállamokban elfogadott meghatározása a következő:
