Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - Susan F. Hirsch: Pronouncing and Persevering Gender and the Discourses of Disputing in an African Islamic Court (Füssi Nagy Géza)

Ha netán nyilvánosan sértések, káromlások hangzanak el, azok mélyen sértik minden fél, még a passzív hallgatóság méltóságát is. Ha ilyen eseteket idéznek, a kritikus szavakat nem konkretizálják, azok nem publikusak, tehát legföljebb körülírják a vonatkozó szövegrészeket, amelyek nagyrészt a szexualitás vagy a másik rokonságának (netán szüleinek, anyjának) szidalmazása körébe tartozik. A vallási hiedelmek mágikus elemeinek erőssége miatt az átkozódás szinte kizárt, mivel az közvetlen, súlyos veszélyt idézhet elő. Amennyiben mégis valamelyik előfordul, a kádi azonnal közbelép, hallgatásra vagy a kritikus szavak visszavonására szólítja föl a vétkest. Nőkre nézve az ilyen viselkedés még veszélyesebb, mivel nyílt kihívást jelent, aminek következményeit aligha képesek elhárítani. Férfiaknál inkább az indulat megnyilvánulása, a nyilvános szidalmazás eszköze, esetleg a beszélő erejének, tekintélyének fitogtatása. Akkor válik számára veszélyessé, ha minden határt túllépve a bíróságot vagy magát a kádit sérti meg. Ilyenkor teljesen elveszíti a számára legértékesebb támogatás vagy szövetség reményét. Állásfoglalás és állhatatosság: ideológia és metanyelv peres ügyek során „A férfi beszél, a nő hallgat." Természetesen ez csupán egyfajta elvárás a szuahéli társadalomban is. A vizsgált peres ügyekben részt vevők legfontosabb metalingvisztikai eszköze a viták során a kommentár volt. Amikor ez (főleg nők esetében) hosszú „mesébe" torkollik, közvetlenül árt(hat) a család érdekeinek az intim szféra feltárása által. Ilyen megnyilvánulások korlátozására a muszlim bíróságok Kelet-Afrikában nem ismernek konkrét előírásokat, csak konvencionális szabályokat. Amennyiben a tárgyalások alkalmával - a fentieken túl - a tárgyalás menetét is akadályozza, netán veszélyezteti, a kádi közbelép valamely metalingvisztikai eszköz bevetésével, például „térjünk a tárgyra", vagy megszakítja a beszélőt, és imát rendel el, amivel az ügyet és a benne részt vevők viselkedését „tisztítja meg". Utána röviden összefoglalja az elhangzottakat, szükség esetén rákérdez egyes részletekre, másokhoz magyarázatokat fűz. Ezáltal megfosztja a mesélő kedvű felet legfőbb fegyverétől. Az ilyen eljárás mögött mély hagyományok rejtőznek. A szuahéli mondás szerint „A szó szavakat szül", s ha nem állítják le időben a szóáradatot, sohasem lesz vége. Másrészt a szó elárul, árthat (szómágia), vonzza, hívja a gonoszt, amely megszállja a veszekedő feleket, ezért bántják egymást szakadatlanul. Hogy ennek véget vessen, a kádi alkalmasint provokatív módon is fölléphet, hogy az ima ráolvasó erejével eltávolítsa a gonosz erőket. Ha 2 felek ráébrednek vagy elismerik, hogy vétettek a nyelvi szokások ellen, szégyent éreznek, és metanyelvi eszközökkel, például testnyelvi megnyilvánulásokkal (is) reagálnak: arcuk elé kapják a fátyolt, sziszegő hangot hallatnak, eltakarják a szájukat, becsukják a szemüket stb. A gonosz inspirálta „forró" szavak a pokol tüzét jelképezik, ezt az ima vize eloltja, mire helyreáll a rend. Egy másik általános vélemény szerint a túl sok panaszkodás maga is ok lehet a panaszra; ha ilyen esetben a kezdeményező megnyeri is a pert, győzelme pirruszi, mivel erkölcsét megkérdőjelezik, szószátyárnak, akár jellemtelennek is nevezik. Végső esetben ilyenkor mentségül szándékosan vesztésre is játszhat, miáltal némi szánalomra