Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)
SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Egy konfliktus etnográfiája: „laikusok" és „szakértők" vitája az ófalui atomtemető kapcsán
A konfliktus átalakulása: a „szakmai" szempont dominanciája A konfliktus e szakaszában jelentősen átalakult a szituáció definíciója, és a konfliktus során alkalmazott nyelv, illetőleg a felvetődött témák súlypontja is áthelyeződött. E változások ugyanakkor egy irányba mutatnak: a szakmai dimenzió egyre hangsúlyosabb jelenlétét, erősödését, a professzionalizálódás útját mutatják. A szakirodalom a „társadalmi konfliktus tudományossá válásának" nevezi azt a folyamatot, amelynek során a különböző konfliktusokban egyre nagyobb szerepet játszanak az úgynevezett szakmai kérdések, s a „laikusok" és a „döntéshozók" konfliktusa egyre inkább a két fél szakértői közötti küzdelemmé alakul át. A környezeti konfliktusokban jelentősen megnő a tudomány szerepe és súlya, s a véleménykülönbségek mindig tudományos tények körül alakulnak ki. A tudomány ugyanis több szempontból is fontos szerepet játszik ezekben a konfliktusokban: egyrészt - ha nagyon általánosan fogalmazunk - ő maga a kockázattal, a környezettel összefüggő problémák előidézője. Másrészt ezen a médiumon keresztül válnak láthatóvá a különböző vitatott kérdések és pozíciók. Az atomtemető létesítése körüli szituációt a kezdet kezdetén a felek mindegyike általában kommunikációs problémaként, zavarként tematizálta, erre utal az ismeretterjesztő előadás mint műfaj preferálása, illetőleg a kommunikációs nehézségeket a konfliktus legfőbb okaként megjelölő beszámolók. Ez az értelmezési keret a későbbiekben fokozatosan megváltozik, amikor a hangnem eldurvulásával, a konfliktus kiéleződésével, a bizalom erodálásával eltűnik a kommunikatív jeiíegű megoldás lehetősége. Mindezzel párhuzamosan mindkét fél kísérletet tesz arra, hogy saját cselekvéseit a „terepen" „professzionalizálja". Ez a törekvés jól tetten érhető egyrészt az ófalui oldal tevékenységében, ahogyan a maga számára megszervezi a megfelelő kapcsolatokat (BMT), a megfelelő nyilvánosságot (mind helyi, mind országos szinten), illetőleg kísérletet tesz a megfelelő tudás megszerzésére is. A PAV oldalán ez a professzionalizálódásra való törekvés egyrészt a szakmai dimenzió hangsúlyozásában, illetőleg a saját működésre irányuló, folyamatos reflexióban testesül meg. A szakmai kérések olyan „metakontextus" ígéretét hordozzák, ahol a perspektívák különbözősége tematizálható s feloldható. A konfliktus értelmezése, jellege, „logikája" fokozatosan átalakul: kommunikációs problémából szakmai probléma lesz, az ismeretterjesztő előadások, falugyűlések átadják helyüket a szakértői tárgyalásoknak. Ennek megfelelően módosulnak a vitatott kérdések is. A döntéshozatali, tájékoztatásra vonatkozó anomáliák tárgyalását fokozatosan felváltja a terület alkalmasságáról szóló diskurzus. JEGYZETEK 1. A konfliktus másik két szintjének bemutatása - a két szakértői csoport közötti diskurzus, tudományos vita elemzése, illetőleg az államigazgatási, politikai szint történéseinek interpretációja külön tanulmány témájául szolgál. A tágabb elmélettörténeti összefüggések kifejtésére terjedelmi okok miatt nincs lehetőség, ezeket részletesen lásd Szíjártó 1998, ahol bővebb irodalomjegyzék is található. 2. A szimbolikus tér fontosságáról: Cohen l989;Geertz 1994.