Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Egy konfliktus etnográfiája: „laikusok" és „szakértők" vitája az ófalui atomtemető kapcsán

megjelenni az a kérdésfelvetés, hogy talán nem a felek közötti csatorna inadekvátsága, hanem a két szereplő csoport közötti eltérő érték- és világszemlélet, a másfajta kulturális tudás hozza létre a konfliktust, ahogy az sem, hogy talán a konfliktus kontextusának vannak figyelembe veendő, releváns, az eseményeket befolyásoló dimenziói. Az „ófaluiak" érvrendszere A „másik oldal" érvrendszerének rekonstruálása nehezebb és összetettebb feladat, mint a PAV döntéshozói által képviselt nézetrendszer interpretációja. Az „ófaluiak" megnevezés sokkal kevésbé homogén közösséget foglal magában, mint a PAV döntéshozói. Jól elkülöníthető módon két csoportot tudunk megkülönböztetni. Az egyik a falu elöregedő, visszahúzódó, minden politikai megnyilvánulástól tartózkodó lakossága. Az atomtemetővel kapcsolatos híreszteléseket ugyan bizalmatlanul fogadták, de az ismeretterjesztő előadásokon a PAV szakmai érveléséhez nem igazán tudtak hozzászólni. A másik csoportot a faluban, illetőleg a szomszédos községben, Mecseknádasdon élő értelmiségiek (orvos, tanító, főiskolai tanár) alkották. Mellettük aktív szerepet játszott az ügyben egy pécsi, illetőleg budapesti - döntően szintén értelmiségiekből álló - társaság, amelynek a közelben volt nyaralója, hétvégi háza. Ez a csoport, mely a szakmai érvek kezelésében, feldolgozásában, vitatásában a falubeliek segítségére sietett, olyan emberekből állt, akiket a falu ismert, s - főként - akikben megbízott, s akik otthonosan érezték magukat ebben a világban. Kétségkívül rendelkeztek a „hazai pálya" előnyével, ismerték a környéket és a falu lakóit. Érdekes és feltűnő az erős emocionális érintettség,

22 mely a falubelieket s az ügyeket vivő csoport tagjait egyaránt jellemezte. Ez azt mutatja, hogy az atomtemető megjelenése egzisztenciálisan fontos, alapvető pontokat érintett az adott közösség életvilágán belül. Az emberek számára a Paksi Atomerőmű - akarvaakaratlanul - a hatalmi gőgöt, az erőszakosságot, a „kisemberek" véleményével nem törődő, az államhatalomhoz nagyon közel álló szervezetet jelenítette meg. A másik oldalhoz tartozók a falugyűléseken többször kellemetlen helyzetbe kerültek, amikor kiderült: valamilyen helyi vagy környékbeli földrajzi helyről, közelmúltbeli eseményről semmifajta ismerettel nem rendelkeznek - s ez fontos dimenziót jelentett a Ml és az OK definiálása során. Ez a réteg informálisan már korábban is egy kört alkotott, egyrészt a hasonló érdeklődés, másrészt a városból származó, közeli kapcsolatok révén. Más-más indíttatásból, eltérő érték- és preferenciarendszerrel és különböző intenzitással vettek részt az atomtemető körüli küzdelmekben, ám a PAV elleni fellépéseik során mindig egységet demonstráltak. Ezen az alapvető szinten túl azonban nagyon eltérő indíttatások, problémakonceptualizációik léteztek: volt olyan résztvevő, aki számára ez az ügy egyértelműen (ellenzéki) politikai tevékenységként definiálódott; olyan területként, ahol közvetve az adott politikai rendszer működésmódja kérdőjelezhető meg, bírálható. Mások - főként a konfliktus későbbi szakaszában, a rendszerváltás környékén - felismerték, hogy az ügyből politikai tőke kovácsolható, amely megnyitja a politikai karrier lehetőségét. Egy harmadik csoportot alkottak azok, akik tisztában voltak ugyan a konfliktus politikai implikációival, s adandó alkalommal ki is használták ezt, ám számukra mégis inkább környezetvédelmi problémáról volt szó, amelyben az utódok egészsége és biztonsága, a természeti kör-