Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Egy konfliktus etnográfiája: „laikusok" és „szakértők" vitája az ófalui atomtemető kapcsán

veződni a különböző táborok, ki milyen szövetségeseket tud maga mellett felvonultatni, a cikk megkonstruál egy, a későbbiek során egyre halványabb, majd teljességgel elvetett ellentétet a megyei és a helyi tanács között. A szereplők definiálása A cikkben megkonstruálódik a PAV-nak, illetőleg az atomtemetővel szembeszálló falunak a képe, s e „felstilizált", idealisztikus kép elemei a konfliktus során a legkülönbözőbb interpretációkban nagyfokú állandóságot mutatnak. Lényeges, hogy ez a konstrukciós eljárás mindig dichotóm jellegű, azaz az egyik oldal -Ófalu, illetőleg a PAV-definiálása soha nem önmagában, hanem mindig a másik oldallal szemben történik. Az ófalui oldal Az ófalui táj leírásakor a fő hangsúlyt az érintetlenség kapja. Egy hegyek közé zárt, a világ zajától távoli, háborítatlan település jelenik meg előttünk, amely infrastrukturálisan elmaradott ugyan, de az itt élőket a természet közelsége és intaktsága kárpótolja mindenért. A hegyek-dombok által körülvett, oltalmazott, védelmezett falunak pontosan ezt az érintetlenségét sérti a (csak az érdekesség kedvéért: síkságon felépült) PAV megjelenése, itt avatkozik bele nagyon durván a falubeliek életvilágába, amikor a védelmet nyújtó tájat lerombolja, a hegyet legyalulja, s építési területté teszi a vidéket. Az újságcikkeket illusztráló fényképek pontosan ezt a jelenséget teszik vizuálisan megragadhatóvá: ahol még nem is olyan régen hegy magasodott, s érintetlen erdő volt, ott ma már kopár fennsík van, és rengeteg összedobált építkezési anyag csúfítja el a tájat. Míg az ófaluiak számára az adott terület táj, mégpedig fontos, kiemelt jelentőségű, kulturálisan és emocionálisan is fontos jelentéseket hordozó táj, addig a PAV ugyanezt a területet csupán átalakítandó, megmunkálandó ipari vidéknek tekinti. Az Ofalu-kép másik fontos összetevőjét a karizmatikus, valóban a nép által választott vezető jelenti, aki egy új, fiatal, széles látókörű, jó kapcsolatokkal rendelkező, ugyanakkor a falujához kötődő nemzedéket is képvisel. Ebben az esetben fontos legitimációs pontként szerepelnek az 1985-ös tanácsi választások, amikor az új tanácselnököt éppen a korábbi, pártállami vezető ellenében választották meg. Az Ófalu-kép harmadik elemét a „nép", az itt élő emberek alkotják, akik a cikkben a „természet gyermekeiként" jelennek meg, ahogy az újságíró fogalmaz: ők a „cserzett bőrű, tiszta tekintetű falusiak". Számukra - ahogyan a tájhoz fűződő viszonynál is láthattuk a probléma elsősorban érzelmi szinten jelenik meg, főleg elemi indulatok (félelem, felháborodás) irányítják megnyilatkozásaikat. Az érzelmi beállítódást és az emocionális érintettséget jól reprezentálja a rövid kérdő mondatok és -jelek nagy száma, illetőleg a kissé konfúzus érvelésmód. A cikkben megkonstruált kép szerint ezek az emberek, noha őszintén fel vannak háborodva a történtek miatt, nem képesek igazából absztrakt szinten megfogalmazni problémájukat; azaz ebben segítségre, támogatásra szorulnak. A szerző nyilvánvalóan a következő nap eseményeire utalva veti fel a kérdést, hogy vajon lesz-e elegendő bátorságuk a vezetőikkel együtt kiállni érdekeik érvényesítése mellett.