Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 2/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 1999)

Tabló - Anne-Marie Losonczy: Les saints et la foret. Rituel, société et figures de l'échange avec les Indiens Emberá chez les Négro-Colombiens du Chocó (Vargyas Gábor)

VARGYAS GÁBOR Anne-Marie Losonczy: Les saints et la forêt. Rituel, société et figures de l'échange avec les Indiens Emberá chez les NégroColombiens du Chocó. Paris: L'Harmattan, 1997. 419 p. M -1 I agyar etnológusnak magyar etnológus művéről könyvismertetést írni különös öröm. Az etnológia (vagy inkább antropológia) közelmúltbeli magyarországi térhódítása ellenére egy tucatot is alig tesz ki azon (hazai és külföldön élő) magyar kutatók száma, akik idegen földrészek idegen kultúrái között végeztek terepmunkát, annak minden „klasszikus" velejárójával együtt (legalább egy, de inkább több évet kitevő folyamatos ott-tartózkodás, a nyelv tökéletes elsajátításával együtt járó beilleszkedés, résztvevő megfigyelés stb.), és főleg akik ezt a tudományt nemzetközi szinten is számon tartott módon művelik. Közülük az egyik legkiemelkedőbb Losonczy Anna, akinek pályája Belgiumban indult, Franciaországban és Svájcban bontakozott ki (jelenleg Neuchâtelben tanszékvezető professzor), de aki a rendszerváltás óta eltelt időben - rendszeres hazalátogatások, egyetemi vendégelőadások és itthoni kutatás formájában - örvendetes módon megkezdte „hazatérését". Tekintettel arra, hogy mintegy egy évtizeddel ezelőtti megismerkedésünk óta szoros barátság fűz hozzá, amikor a bennfentes amerikanisták köreiben azonnali sikert kiváltott, a „klasszikus" rangjára emelkedett könyvéről írok, nem tudom és nem is akarom elrejteni „elfogultságomat"; ám sietek hozzátenni, hogy mindez kevés lenne, ha könyve olvasása nem jelentett volna oly régen - és ritkán - érzett valódi szellemi izgalmat. 71 szentek és az erdő Losonczy Anna mintegy húsz éve végzett kolumbiai kutatásainak a summája, amelyben nem is egy, hanem egyszerre két etnikum, a nyugat-kolumbiai Chocó vidék lakosságának 84 százalékát kitevő néger rabszolga-leszármazottak (az afrokolumbiaiak, vagy a szerző szóhasználatával élve: „negro-kolumbiaiak") és a közelükben élő őslakos emberá indiánok vallását és rítusait, illetve azon keresztül interetnikus kapcsolatait vizsgálja. A problematika és a megközelítésmód többféle szempontból is igen eredeti. Először is, az amerikanisztikai irodalomban egészen sokáig egyedül az indiánok számítottak „nemes" témának; az afrikai eredetű lakosság néprajzi vizsgálata, amennyiben egyáltalán sor került rá, kimerült az „eredeti" afrikai vonások keresésében, a panteon, a transz, a megszállottsági kultuszok tanulmányozásában, illetve szociológiai jellegű problémák (társadalmi-gazdasági marginalitás és annak következményei) tárgyalásában. Kimondva-kimondatlanul az a felfogás uralkodott, hogy e kultúrák önmagukban és önmagukért nem érdekesek és értékesek, hogy saját kultúrájuk, társadalomszervezetük és vallásuk nincs - ami pedig nincs, azt nem is érdemes tanulmányozni. Amikor tehát Losonczy Anna azt írja, hogy „...ez a mű az eddigi vizsgálatokkal gyökeres ellentétben olyan etnográfiai terület vizsgálatát tűzte ki célul magának, amely még sohasem képezte holisztikus és rendszeres vizsgálat tárgyát. Elemzésünk azon a feltételezésen alap-